| Bonsai | |
A Bonsai japán szó, mára már az egész világon elterjedt. Olyan lapos tartóedénybe ültetett fák és cserjék leírására használják, amelyeket úgy nevelnek, hogy hasonlítsanak a teljes nagyságú növényre. A bonsai kifejezés két japán szóból áll: a bon lapos edényt vagy tálcát, a sai növényt jelent. Magába foglalja a természetes hatás és a művészi kifejezés stílusos egységét. A bonsainevelés kielégíti a természet és a fák iránti szeretetünket. Lehetővé teszi, hogy akkor is, ha városban lakunk, élvezzük és szeressük a természetet, növényeket. A fákat társíthatjuk kövekkel, más növényekkel, csodás miniatűr tájképet varázsolhatunk az otthonunkba. Ehhez elkötelezettségre és lelkesedésre van szükségünk. A bonsaifa állandóan változik. Állandóan nő, öregszik, az évszakok változásával is változik, formálódik. Itt igazán kiélhetjük művészi képességeinket és kertészeti tudásunkat. Úgy metszhetjük és alakítjuk a növényt, hogy a természetes szépsége a lehető legjobban érvényesüljön, megőrizve hasonlatosságát egy élő, egészséges fához. A bonsai művészetét Japánnal kötik össze, pedig Kínából származik. A fák edényben történő nevelését sokkal korábban már Indiában is használták. A japánok körülbelül a VIII. században vették át a kínaiaktól a bonsai-t, mint művészeti ágat. A kínai kultúra nagyon nagy hatással volt rájuk. A keleti kultúrákban a művészet rendszert visz a mindennapokba. A bonsai Európában, Amerikában és Ausztráliában csak a XX. században talált érdeklődésre. Nyugati hagyományai a japán stílusirányzatokra épülnek, az eszközök, tálak, különböző kiegészítők nagy része is Japánból érkezik. Az Ázsián kívüli országokban árusított bonsai-ok legtöbbje Japánból származik. Általában legjobb faiskolákból venni növényünket. Rengeteg faj közül választhatunk ma már, viszonylag elérhető áron. Metszéssel folyamatosan alakíthatjuk formáját. Magvetéssel is próbálkozhatunk, igaz, hogy olcsó, de nagyon időigényes. Ez a folyamat éveket is igénybe vehet és lehet, hogy nem fog az eredetileg kiválasztott példányra hasonlítani. Dugványozással nagyobb sikerünk lehet, hogy megfelelő növényhez jussunk és sokkal gyorsabb is. Előnye, hogy a dugványok megőrzik az anyanövény tulajdonságait. Aztán oltással, bujtással és légbujtással (vegetatív szaporítási módszerek) is szaporíthatjuk növényeinket. Szintén az anyanövénnyel egyező tulajdonságú növényeket kapunk. Oltásnál kézügyességre van szükség. Alapjába véve bármely fa vagy cserje alkalmas bonsai nevelésre, de vannak olyan fajok, amelyek alkalmasabbak más fajoknál. A növény kiválasztásánál a következőket érdemes figyelembe venni: érdekes törzse, szép szerkezetű ágrendszere, kérge, kéregszíne mutatós, mintás legyen, valamint apró, jellegzetes levelei legyenek. Lényeges, hogy virágja, termése is apró legyen. Legideálisabbak a színes juharok, díszalmák, elegáns vörösfenyők. Örökzöldek közül cédrusok, fenyőfélék, borókák. Bonsai nevelésnél a legfontosabb, hogy az eredeti növény karakterét minél páratlanabb bonsai formájában adja vissza. Különböző stílusokat különböztetünk meg közöttük. A stílusok a természetben előforduló elemeken alapulnak. A stílusok elnevezése utal az eredetre és a tervezés céljára is. Bonsaineveléshez a következő stílusokat tartjuk nyilván: moyogi, shakan, hokidachi, sekijoju, ishitsuki, sokan, bunjin, kadushi, ikadabuki, netsuranari, saikei, han-kengai, kengai. A legtöbb bonsainak alkalmas cserje és fa sokféle stílusura kialakítható. A bonsai tervezése figyelembe veszi a fa küllemét, állapotát, a tartóedény méretét, alakját, az edény és a növény kapcsolatát. A gyökérzet szétterülése, a törzs formája és az ágak elrendeződése valamennyi bonsaira vonatkozik. A talajfelszín alatt növő gyökerek a fiatal fákra utalnak, a felszín felett levők az idős kor, beállottság és stabilitás érzetét keltik. Törzsük lehet egyenes, ferde, görbe, osztott, ahogy a természetben is előfordul, de a legfontosabb, hogy átmérője a csúcsa felé fokozatosan csökkenjen. Az ágak elhelyezkedésének egyensúlyban kell lenni a fa általános jellegével, vizuálisan kiegészítve a törzs vonalát. Általában úgy alakítják ki őket, hogy szemből nézve mutassanak jól, de sokan figyelnek arra, hogy minden oldalról szép látványt nyújtson. Ha nem örökzöld növényt választunk, akkor a tél sivársága után különösen izgalmas időszak vár ránk. Az új rügyek megduzzadnak, kipattannak, megjelennek az új levelek, korai virágok. Csodálatos ezt átélni miniatűr növénnyel. Kora tavasszal az egyik legkorábban levélbe boruló fa a japán vörösfenyő (Larix kaempferi). Élénkzöld tűleveleivel jelzi a tavasz közeledtét. A japán juharok (Acer palatum), a piros levelű vagy a sárgászöld színű csodálatos színpompával látnak el bennünket. Még a zöldlevelű lombhullatók és az örökzöldek is elkápráztatnak bennünket lélegzetelállító szépségükkel, árnyalataikkal, szerkezetükkel. Enyhe tél után a higancseresznye (Prunus subhirtella ’Autumnalis’) az elsők között virágzik, fehér és halvány rózsaszínben. Élénkpiros, rózsaszín és fehér színben nyílnak a díszbirsek, japánbirs. Majd virágozni kezdenek a díszalmák, díszcseresznyék, lilaakác (Wisteria), végül késő tavasszal a Rhododendron fajtái. Nyárra a levelek színes kavalkádja tárul elénk. Az ősz legalább olyan színes, mint a tavasz. Egyes növények leveleikkel, virágaikkal, terméseikkel, kérgükkel, érdekes ágszerkezetükkel kápráztatnak el bennünket. Sok növény télen nyújt felejthetetlen látványt. Lombhullás után az ágszerkezet, termés és a kéreg látványa csodálatos. Tél végén a kínai sárgabarack (Prunus mume) már virágozni kezd. Érdekessége, hogy virágai egy növényen lehetnek a fehértől a rózsaszínűig többszínűek. A legtöbb bonsai télálló, ezért egész évben a szabadban kell elhelyeznünk. Jó fényviszonyok és szélvédett hely biztosítása szükséges. A fiatal fákat évente, kétévente ültessük át, idősebb korban pedig csak akkor, ha kinőtte a cserepét. Nem tanácsos az idősebbeket sűrűn bolygatni, mert megsínyli növényünk, akár tönkre is mehet. Jellegzetes Tokoname mázas vagy mázatlan tálakba ültetik a bonsaiokat. Ezeket az edényeket Japánból, Tokoname vidékéről szerzik be. Innen a neve. A kerámiaedény elősegíti a jó vízelvezetést és így az egészséges gyökérfejlődést. A bonsaiok összképéhez az edénynek és a fának harmonizálni kell színben, alakban, méretben egymással. A bonsai tartója belül mázatlan, kívül mázas vagy mázatlan lehet. Az edény mindig legyen arányos a fa méretével. Különböző speciális eszközöket is gyártanak a japánok a bonsai munkákhoz. Ilyenek a huzalvágó, nyesőolló, homorú ágvágó, gömbölyű fejű bütyökvágó, finomfogú ágfűrész, speciális bonsaiolló, oltókés, levélvágó olló, rögzíthető ághajlító, rögzíthető ágemelő, forgatható korong, enyv, fasebbalzsam, sebelzáró paszta, kefe, ültetőkanál, merítőkanál, talajszita, cserélhető szitalap, gereblye, gyökérlazító kapircs, hajlított fejű kombinált fogó, kombinált fogó, lekerekített fejű huzalvágó, kis huzalvágó, rézszínű alumínium huzal. Legfontosabb szerszám a speciális bonsaiolló (a gyökerek, vesszők, ágak könnyű és pontos levágásához) és a homorú ágvágó (ha egy egész ágat tőből levágunk a törzsről és homorú metszlapot akarunk). Aztán fontos a rügyvágó olló (borókák vagy fenyők metszésére, alakítására), a huzalvágó, gömbölyű fejű bütyökvágó és a gyökérlazító kapircs. Bonsaiunkat fontos alakra metszeni, drótozni. A drótokat azonban ne felejtsük időben eltávolítani a növényről. Vigyázzunk, hogy a kéregbe ne nyomódjon bele. Általában alumínium- és rézhuzalokkal drótozzunk. Metszés után a vágásfelületet sebelzáró pasztával kenjük be. Ez segít megőrizni a nedvességet a törzsben és megakadályozza a bonsai kiszáradását.
Egytörzsű bonsaiok:
A törzs irányulásától függően 5 alapstílust különböztetünk meg. A törzs lehet szabályosan felfelé növő (egyenes és függőleges), szabálytalanul felfelé növő (kanyargó vagy csavarodó), ferde (egész törzse oldalra dől, akár 45 fokos szögben) vízszintes (45 fokos szögnél nagyobb szögben hajlik el) és lecsüngő (a vízszintes alá omlik, akár a cserép aljától is kicsit lejjebb).
-Moyogi stílusú bonsai:
Törzse szabálytalanul felfelé növő. A bonsai törzse felfelé vagy 15 fokos szögben dőljön meg. Kanyarulatai jobbra vagy balra állnak, soha ne a szemlélő felé irányuljanak.
-Chokkan stílusú bonsai:
Törzse szabályosan felfelé nő. A bonsai törzse az alaptól a csúcs felé fokozatosan vékonyodjon el. Ágai arányosan, de ne nagyon szimmetrikusan álljanak. A fenyőfélék nevelése erre a stílusra nagyon alkalmasak.
-Shakan stílusú bonsai:
A fa törzse kanyargósan, egyenesen vagy bizonyos szögben elhajlik. Az erősebb gyökerek a dőléssel ellentétes oldalon kiemelkednek, így tudják megtartani a súlyt. A legtöbb faj alkalmas erre a stílusra.
-Han-kengai stílusú bonsai:
A törzs majdnem vízszintes, még ha a törzs kissé az edény pereme alá hajlik is. Kiemelkedő gyökerei ellensúlyozzák a törzset. Sok fa alkalmas erre a stílusra.
-Kengai stílusú bonsai:
A törzs lecsüngő növekedésű, határozottan az edény aljánál jóval mélyebbre nyúlik. Sok faj alkalmas erre a stílusra.
-Bunjin stílusú bonsai:
Ebben a stílusban nevelt fák nagyon karcsúak, kecsesek. A szó eredete csavarodás. Ebben a stílusban nevelt fa törzse általában többször csavarodik, kanyarodik. A természetben az ilyen fák a tengerparton élnek, vagy olyan helyen, ahol fel kell küzdeni magát a többi fa fölé, hogy napfényhez jusson. Emiatt lombkoronájuk csak a magas törzs csúcsán alakul ki. Erre a stílusra a fenyőfélék és az olyan egyenetlen, göcsörtös, lombhullató fafajta alkalmas, mint a galagonya.
-Hokidachi stílusú bonsai:
Ehhez a stílus kialakításához egy fejre állított japán seprű adta az ötletet. Egyenes törzs jól kiegyensúlyozott, boltozatos ágrendszert tart. Ebben a stílusban kialakított fák a legjobban a télen mutatnak. Mert ágait nem takarják el a levelek. Erre a stílusra alkalmasak a finom ágrendszerű fák, mint a juharok. Nem alkalmasak az örökzöldek és a durva elágazású fajok.
-Sekijoju stílusú bonsai:
A fa gyökerei átfogják a követ, sziklát és a talajban futnak. A szorosan a kőhöz tapadó fa felfelé törő hatású és láthatjuk a szabadon álló gyökereket. Erős gyökerű vagy a természetben is sziklához tapadó fát válasszunk. A legnépszerűbb kő vagy szikla a japán Ibigawa szikla, mely mára már a világon sok helyen beszerezhető. Minden feltételnek megfelel, kemény, rücskös, színe is érdekes. De egy kis keresgéléssel helyben is rálelhetünk a megfelelő alanyra.
-Ishitsuki stílusú bonsai:
Ennél a stílusnál a bonsait valójában a kőre ültetik. A követ tehetjük egy lapos tál homokba vagy vízbe, de edény helyett tehetjük egy pala- vagy kőlapra is. A fa elhelyezhető úgyis, hogy közelinek, de úgyis, hogy távolinak tűnjön. A legnépszerűbb kő vagy szikla a japán Ibigawa szikla, mely mára már a világon sok helyen beszerezhető. Minden feltételnek megfelel, kemény, rücskös, színe is érdekes. De egy kis keresgéléssel helyben is rálelhetünk megfelelő alanyra.
-Saikei stílusú bonsai:
Más néven tájképi stílus, kövek és más növények felhasználásával természetes tájat varázsol elénk miniatűrben. Egy tájképi bonsai, bonkeinek is nevezzük, tartalmazhat műnövényeket is, de növény nélkül is megoldható. Kövek, homok, fű, moha segítségével, a méretek és az arányok alapos megválasztásával egész tájkép kompozíciót alkothatunk miniatűrben.
-Többtörzsű bonsaiok:
Több törzs ered egyetlen gyökérrendszerből. Csoportos ültetésnek tűnhet, de nem különálló fák alkotják, mert a fák közös gyökérből nőnek ki. Ennél a levelek alakja, színe, struktúrája teljesen egységes.
-Sokan stílusú bonsai:
Kéttörzsű fa, a természetben az egyik törzs kisebb, mint a másik. A keleti bonsainevelők ezt „apa és fia” vagy „anya és lánya” stílusnak hívják. Bonsai készítésénél is törekedni kell e hatás kialakítására, hogy ne legyen csúzliágas a formánk. Néha egy alacsony ágból alakítják ki a második törzset.
-Kadushi stílusú bonsai:
Számos törzs fejlődik ki egyetlen törzsből. Mindegyik törzs úgy nő ki a természetben, hogy a legtöbb fényt kapja. Angliában direkt lefűrészelik a fákat a talajszinten, hogy egyenes, póznaszerű törzseket kapjanak kerítéshez, vagy más szerkezeti munkákhoz.
-Netsuranari stílusú bonsai:
Úgy alakul ki, hogy nagyszámú sarj fejlődik vagy az alsó ágak legyökereznek és belőlük különböző irányba több törzs nő. Erre a stílusra a hajlékony ágú, törzsű fák a legalkalmasabbak. A tiszafák és a fenyők kitűnő választás ennél a stílusnál.
-Ikadabuki stílusú bonsai:
Azt a természeti példát mutatja, mikor egy kidőlt fa ágai függőlegesen, törzsként nőnek tovább. Roppant csodás látvány.
-Yose-ue stílusú bonsai:
Az erdő, liget, facsoport hatását kelti. Minden olyan faj alkalmas erre a stílusra, amely a természetben is képes csoportosan élni, lombhullatók, örökzöldek egyaránt. Legideálisabb fajok a bükk, nyír, cédrus, japánciprus, szil, gyertyán, boróka, vörösfenyő, juhar, lucfenyő. Természetes hatást kell elérni a bonsai kialakításánál. Általában páratlan számú fát 3-5-7 használjunk.
A növények szaporítása történhet magvetéssel. Kora ősszel vagy télen vessük el a magokat, majd tegyük hidegre őket. Ez hosszú évekig is eltarthat, lassú folyamat és az utódok csak ritkán hasonlítanak az anyanövényre. Egyes magok vetés előtt rétegezést igényelnek. Dugvánnyal is szaporíthatjuk növényeinket. Ez egy megbízható és könnyű szaporítási mód. Az utódnövény mindig azonos tulajdonságokkal rendelkezik, mint az anyanövény. Gyakran használjuk a metszéskor keletkező nyesedéket, melyet egyébként általában kidobunk. A dugványoknak két típusát ismerjük. Az egyik zölddugvány másik a fásdugvány. A zölddugványokat az adott évszak friss, lágyszárú hajtásaiból gyűjtjük. Általában tavasz végén, nyár elején tegyük ezt, mikor az anyanövények erőteljesen növekednek. A fás dugványokat teljesen érett, többéves fás részekből gyűjtjük. A legalkalmasabb idő erre a lombhullás és a tél közötti időszak. Csak egészséges, életerős dugványokat gyűjtsünk be. Bujtásos szaporításnál a talaj szintjéhez rögzítjük, vagy a földbe temetjük a növény egy hajtását. Hagyjuk meggyökeresedni. Így folyamatosan kapcsolódik az anyanövényhez. Bonsainál akkor alkalmazhatjuk ezt a módszert, ha az anyanövény soktörzsű és a szabadban nevelkedett. Ennél elterjedtebb a légbujtás módszere. Kiválasztunk egy jó formájú ágat és a megfelelő bonsaialakra nyírjuk. Az oltással szaporítás a termesztők között elterjedtebb. Azonban ez kezdőknek bonyolult művelet. Az oltványok mindig azonos tulajdonságúak, megőrzik fajtajellegüket, rengeteg virágot és termést hoznak.
Fontos, hogy a bonsaiokat olyan helyre tegyük, ahol megfelelő a klíma, a fény és a páratartalom, jó rálátást biztosítunk, valamint lesz elegendő helyünk a különböző munkálatok elvégzéséhez. A bonsaiokat nem kell szobanövényként tartanunk. Legtöbbjük télálló. Rengeteg törődést igényelnek, de mindig meghálálják a gondos és szakszerű törődést. Óvjuk növényeinket a szélsőséges időjárási viszonyoktól. A mérsékelt éghajlatú országokban a legtöbb bonsai egész évben szabadban lehet. Kaliforniában és Ausztráliában árnyékolni kell az erős, perzselő naptól növényeinket. Skandináviában, Kanadában és az Egyesült Államokban azonban a hideg ellen védelmet kell biztosítanunk a növényeinknek. Általában asztal magasságban helyezzük el őket. A télálló fákat védjük a fagyoktól és a szelektől, de szobába ne vigyük be. Ha bevinnénk, megszakadna a növény mélynyugalma és nedvdús, új hajtások kezdenének el nőni a növényen. Általában sok fényre van szükségük, ezért legalkalmasabb a hidegágy vagy egy jól szellőztethető üvegház. A hideg szelek nagyon ártalmasak az örökzöldek levélzetére. Gyökerüket takarással védjük a fagyoktól. Több bonsai pusztul el a helytelen öntözéstől, mint az egyéb bajoktól. Gyökereik hamarabb kiszáradnak a lapos edényekben, mint a talajban. Tavasszal, nyáron, ősszel általában naponta öntözzük őket. Télen a szabadban, a mélynyugalomban az esőn és havon kívül nem igazán igényelnek több vízutánpótlást. A hidegágyban vagy fűtetlen üvegházban folyamatosan ellenőriznünk kell, nehogy kiszáradjanak. A trópusi, szubtrópusi eredetű szobai bonsaiokat továbbra is rendszeresen öntöznünk kell. Este, naplemente után tehetjük ezt meg. A nedvesség így a talajban marad és egész évben a gyökerek rendelkezésére áll. Felülről öntözzük finom rózsájú öntözőkannával vagy tömlővel. Külföldön kapható kifejezetten bonsai öntözéshez megfelelő alkalmatosságok. A bonsaiokat tápoldatoznunk kell. Tavasztól őszig általános műtrágyakeveréket juttassunk a növénynek. Ősszel nagyobb kálium- és foszformennyiségre, alacsonyabb nitrogénmennyiségre van szüksége. Ez igazodik a növekedési ütem lassulásához és a fa nyugalmi állapotba vonulásához. Néhány év alatt a bonsai gyökerei teljesen benövik és kitöltik az edényt. Meg kell metszenünk gyökereit, hogy a kiválasztott cserépben elférjen. Mint minden növényre, a bonsaioknak is vannak veszélyes kártevői, kórokozói, gombás betegségei. Tetvek, atkák, csigák, hernyók, lisztharmat stb. Ha nagyon ügyesek vagyunk, akkor sok, szép, boldog órát tölthetünk el a növényeinkkel. Az egész folyamat örömet jelent, és ha sikerül, a végeredmény még boldogabbá teheti a növénykedvelőket és bonsai kedvelőket.
| |
Bonsainevelésre alkalmas fajok: -A Háromerű juhar (Acer buergerianum) lombhullató, felfelé törő növekedésű fa. Jól tűri a metszést, száraz talajt, városi szennyezett levegőt. Ősszel levelei először narancssárgák majd piros színűek lesznek. Fagyérzékeny, tehát télen takarással védjük gyökerét. Valamennyi méretre és stílusra nevelhető, kivéve a hokidachi stílust. Hálószerű gyökérrendszere miatt legjobb a sekijoju stílusú bonsai kialakítása. A magokat késő ősszel vessük el, a zölddugványozás nyár közepén a legjobb, a fás dugványozás tél végén vagy kora tavasszal történjen. Tavasszal légbujtással szaporítsuk. Napos helyet szereti. Öntözést igényel, a tápoldatozást meghálálja. Évente tavasszal ültessük át.
-A Mezei juhar (Acer campestre) szép formájú, ősszel élénk boglárkasárga levelei teszik igazán széppé a növényt. Levelei a valóságos méret egyharmada. Európában honos, lombhullató fa. Rokonaihoz hasonlóan bonsainevelésre nagyon alkalmas. Azonban viszonylag durva ágrendszere miatt nem nevelhető belőle kis bonsai. Valamennyi bonsaistílusra alakítható, kivétel a bunjin stílust. Napos helyen jobban érvényesülnek őszi lombszínei. Öntözést, tápoldatozást meghálálja. Két-három évente elég átültetni.
-A Japán juhar (Acer palmatum) az egyik legkedveltebb, klasszikus bonsainövény. Szép ágrendszere, kecses formája, ötkaréjú levelei valamint évszakonként változó levélszínei bizonyítják ezt. Az idősebb példányok kérge ezüstössé válik. Kínában és Koreában is honos, de Japánban már évszázadok óta termesztik. A bunjin stílus kivételével minden bonsaistílus kialakítására alkalmas. Napos helyet szereti, de a tűző naptól óvni kell. Az öntözést és a tápoldatozást meghálálja. Kétévente elég átültetni. Mint minden bonsait metszeni és drótozni szükséges a kívánt forma és szín elérése érdekében.
-A Nádfű (Arundinaria) Kínából és Japánból származik. Keleties hangulatot áraszt a kertben, ha lágy szellő fújja. Csoportosan, bambuszligetet ábrázolva vagy más növények kihangsúlyozására ültetik. Félárnyékos helyet biztosítsunk neki, fagytól védjük. Kedveli a nedvességet, rendszeresen öntözzük. Kétévente késő tavasszal ültessük át. Tápoldatozzuk. A törpe formákat a talaj szintjéig vágjuk vissza. A gyöktörzs szétosztásával szaporíthatjuk. Bonsainevelésre a kabudachi stílus a legalkalmasabb. Jellegzetes Tokoname tálba ültetve igazán pompás lesz bonsaiunk.
-A Törpe nyír (Betula nana) levelei ősszel aranyszínűre változik. Vesszői télen rézszínűek lesznek, fényes törzse pedig egész évben gyönyörű. Metszéssel bonsai-szerűvé nevelhető. Az északi területeken honos az északi sarkkörig. A jégmentes magas hegységekben is előfordul, ahol csak 3 hónapig tart a hó. A napos vagy félárnyékos helyet szereti. A vegetációs időszakban naponta öntözzük. Kétévente ültessük át tavasszal rügyfakadás előtt. Bonsaineveléshez a moyogi, shakan, hokidachi, sekijoju, ishitsuki, sokan, kadushi, ikadabuki, netsuranari, saikei stílus illik a legjobban.
-A Közönséges nyír (Betula pendula) fagytűrő, az északi félteke mérsékelt és hideg területein őshonos. A nyír nemzetség több fajtája alkalmas bonsainevelésre. Törzse fehér, szép vesszői, ősszel aranyszínűre változó levelei páratlan látványt nyújt számunkra. A fiatal fát évekig cserépbe neveljük, amikor fényes, rézszínű kérge csillámló fehérré változik, mélyen repedezett fekete mezőkkel szabdalva. A napos vagy félárnyékos helyet szereti. A vegetációs időszakban naponta öntözzük. Kétévente ültessük át tavasszal rügyfakadás előtt. Bonsaineveléshez moyogi, sokan és a youse-ue stílus illik a legjobban.
-A Sárga borsócserje (Caragana arborescens) szívós fajta, elviseli a szeles, fagyos körülményeket és a szegényes talajviszonyokat. Sőt még szobai tartásban is jól érzi magát. A Caragana fajok a pillangósvirágúak családjába tartoznak, Közép-Ázsiában honosak. A sárga borsófa Szibériában honos, gyakran nevelik bonsainak, lombhullató. Kecses, törékeny, de szívós kis fa. Szinte minden bonsai stílusra nevelhető. Lakásban és szabadban egyaránt napos helyre tegyük. Öntözzük, tápoldatozzuk. Metszéssel alakítsuk. Szimmetrikus, szárnyasan összetett levelei egyharmada a valóságos méretnek, levelei friss zöldről sárgára színeződnek.
-A Borágófa (Carmona microphylla) puszpánghoz hasonlító levelei és tömött habitusú fa. Drótozás nélkül is könnyen bonsai formára nyírható. Tavasszal és nyáron fehér virágai nyílnak. Levelei aprók, fényes, sötétzöld színűek. Zöld bogyótermései beéréskor piros színűekké válnak. Dél-Kínában honos. A napos helyet szereti, de a tűző naptól védjük. Kétévente kora tavasszal a vegetációs idő elején ültessük át. Bármely bonsaistílusra metszhető.
-A Gyertyán (Carpinus betulus) Európa és Kelet-Ázsia mérsékelt területein honos, kis fa. Levelei oválisak, hosszú, karcsú ágakkal. Kérge szürke, élénkzöld, csíkozott levelei ősszel sárga színűekké válnak. Napos vagy félárnyékos helyre tegyük. A chokkan stílus kivételével mindegyik stílusra nevelhető. Nyáron naponta, télen ritkán öntözzük. Tízéves koráig kétévente ültessük át. Az új hajtásokat vágjuk vissza egy vagy két levélre.
-A Cédrus (Cedrus) mutatós örökzöld növény, zöld tűlevelekkel. Bonsainak alkalmas fajok. A nemzetségbe 4 faj tartozik. Az Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica), a Libanoni cédrus (Cedrus libani), a Cedrus brevifolia és a Himalájai cédrus (Cedrus deodara). A cédrusokat chokkan, moyogi, sokan, youse-ue stílusban neveljük. Egész évben napos helyre tegyük. Három-öt évente tavasszal ültessük át. Jellegzetes Tokoname tálban érvényesül igazán bonsai szépsége.
-A Keleti folyondár-kecskerágó (Celastrus orbiculatus) Kínában és japánban honos. Kúszócserje, mutatós terméséért termesztik. Fás, zöld színű burka felreped és megláthatjuk aranysárga belsejét 3 égőpiros maggal. Termése szinte egész télen a fán marad, díszítve azt. Hegyes, elliptikus levelei fogazott szélűek, középzöld színűek. Levelei őszre besárgulnak. Virágai zöld színűek, alig észre vehetőek. Napos helyre tegyük, hogy az őszi termései szebbek legyenek. Vegetációs időszakban naponta öntözzük, növekedési időszakban havonta kétszer tápoldatozzuk. Évente, kétévente ültessük át.
-A Díszbirsek (Chaenomeles) az egyik legkedveltebb és legkönnyebben bonsainak nevelhető növények. Általában Japánban és Kínában honosak. Kora tavasszal a csupasz ágakon hozza fehér, rózsaszínű, narancssárga vagy vörös virágait. A chokkan és a hokidachi stílus kivételével a többi alkalmas bonsaistílusra nevelés szempontjából. Napos helyre tegyük, fagytól védjük. Vegetációs időszakban naponta öntözzük, néha permetezzük. Évente, kétévente ősszel ültessük át, vagy kora tavasszal. Ősszel vágjuk vissza két rügyre. A tőhajtásokat el kell távolítani.
-A Kínai díszbirs (Chaenomeles sinensis) Kínában és Koreában őshonos. Nagyon szép, dekoratív növény. Jellegzetes kérge, ikertörzse, fényes, zöld levelei, melyek ősszel az aranyszíntől a narancson és vörösön át lilás színűre változik. Tavasszal nyílnak apró rózsaszínű virágai, melyeket ősszel sárga, illatos termések követnek. Különösen szép télen, amikor jellegzetes csavarodott ágai, mutatós kérge és termései előtérbe kerülnek, mert lombja lehull. Napos helyre tegyük, fagytól védjük. A vegetációs időszakban naponta öntözzük, néha permetezzük. Évente, kétévente ősszel ültessük át, vagy kora tavasszal. Ősszel vágjuk vissza két rügyre. A tőhajtásokat el kell távolítani. A legjobb moyogi, sokan vagy youse-ue bonsaistílusra nevelni.
-A Hamisciprusok (Chamaecyparis) Japánban és Észak-Amerikában honosak. Általában oszlop vagy kúp alakban nőnek. Szívós, hosszú életű örökzöld növények. Hajtásai lapos, legyező alakúak, levelei pikkelyszerűek. Bonsainak a leggyakrabban a japán vagy hinoki hamisciprust (Chamaecyparis obtusa) használják. Mélyzöld, tompa hegyű levelei alul kék szegélyűek. A hokidachi bonsai stílus kivételével, minden bonsai stílusra nevelhető. Napos helyre tegyük, de a tűző naptól védjük. Tavasztól őszig permetezve, naponta öntözzük. Ebben az időszakban kéthetente tápoldatozzuk. A fiatal fákat kétévente ültessük át, az idősebb példányokat csak akkor, ha kinőtte a cserepét. A vegetációs időszakban vissza kell csípni a rövid hajtások csúcsait.
-A Madárbirsek (Cotoneaster) kiváló bonsai növények, mert apó leveleik, virágaik és terméseik vannak. Vannak, amelyek lombhullatók és vannak, amelyek örökzöld fajták. Sokféle bonsai stílusra alkalmasak, mert vannak közöttük, amelyek kúszó, szétterülő vagy felfelé törő fajták. A legalkalmasabb stílusok a következők: moyogi, shakan, han-kengai, kengai, sekijoju, ishitsuki, sokan és kadushi. Őszi lombszíne és égőpiros termései is gyönyörűek. Ha lehullanak a levelek, akkor a termés és a törzs látványa kápráztat el bennünket. Napos helyre tegyük, fagytól védjük őket. A növekedési időszakban naponta öntözzük. A fiatal példányokat évente, kora tavasszal ajánlott átültetni, az idősebb példányokat csak akkor ültessük át, ha kinőtte cserepét. Az időseb ágakat kora tavasszal vágjuk vissza. Az új hajtásokat is vágjuk vissza, így sűrűbb lesz növényünk.
-A Fatermetű pozsga (Crassula arborescens) Dél-Afrikában honos. Ott akár 3 méter magasra is megnőhet. Örökzöld szukkulens. Jellegzetessége vastag ágai, sima, kerek, húsos levelei. Gyakori szobanövény a mérsékelt égövi területeken. Egyetlen levél meggyökeresedésével jól szaporítható. Moyogi, sokan vagy kadushi stílusban nevelhető. A napos, meleg helyet szereti. Nyáron mérsékelten öntözzük, hűvösebb időszakban elég 3-4 hetente. Tavasztól őszig havonta tápoldatozzuk. Kétévente tavasszal ültessük át. Új hajtásai tavasszal csípjük vissza, az ágakat metszhetjük a növekedési időszakban. A fahatás érdekében törzséről és az alsó öregebb ágak tövéről a leveleket távolítsuk el.
-A Galagonyák (Crataegus) sűrű ágrendszerű, tövises, lombhullató fák pici levelekkel. Észak-Amerikában, Ázsiában és Európában gyakori vadnövények. Tavasszal csoportokban nyílnak fehér, rózsaszínű vagy vörös virágai. Őszre pedig beérnek narancsszínű vagy égőpiros termései. A chokkan és hoidachi stílus kivételével minden stílusra nevelhetőek. Napos helyre tegyük. A vegetációs időszakban naponta öntözzük. Lisztharmat ellen rendszeresen permetezzük. Kéthetente tápoldatozzuk. Évente tavasszal ültessük át.
-A Japánciprus (Cryptomeria japonica) magas, egyenes törzsű fa, Európában és Észak-Amerikában dísznövényként, Japánban faanyagnak termesztenek. Kúp alakú, hegyes, tűszerű levelei élénk kékeszöldek, kérge vörösesbarna, csíkokban lehámló. Bonsaira neveléshez a következő stílusok a legalkalmasabbak: chokkan, ishitsuki, sokan és youse-ue stílus. Tűlevelei ősszel élénk bronzszínűek lesznek. Napos helyre tegyük, nyáron enyhe árnyékot biztosítsunk számára. Fagyos időben levélszíne megváltozhat. A vegetációs időszakban naponta öntözzük, permetezzük levélzetét. Kéthetente tápoldatozzuk ebben az időszakban. Kétévente ültessük át a fiatal példányokat, idősebb korban ötévente elég.
-Az Ezüstfa (Elaeagnus) nemzetségbe örökzöld vagy lombhullató kis fák és cserjék tartoznak. Ázsiában és Észak-Amerikában honosak, de mindenütt termesztik őket. Levélszíne zöld, fonákján ezüstös színű. Bonsai növénnyé nevelhető. Apró, illatos virágai tavasszal nyílnak, nyárra vérvörös termésekké érnek. Bonsaira neveléshez a következő stílusok a legalkalmasabbak: moyogi, shakan, han-kengai és kengai. Tokoname mázas tálban istenien mutat. Napos vagy árnyékos helyre tegyük, fagytól védjük. A vegetációs időszakban naponta öntözzük, nyáron kéthetente tápoldatozzuk. Kétévente kora tavasszal ültessük át. A nagyobb alakító metszést télen végezzük el. Drótozni nem kell, mert hajtásai felfelé nőnek.
-A Kecskerágó (Euonymus) Dél-Amerika és Afrika kivételével mindenhol megtalálhatók. Lehetnek lombhullatók, örökzöldek, cserjék vagy kis fák. A lombhullatók levélzete és termései ősszel káprázatosak. A hokidachi stílus kivételével alkalmas a többi stílus bonsaira nevelésére. Világos, napos helyre tegyük. Nyáron naponta, télen ritkábban öntözzük. A vegetációs időszakban leveleit vízzel permetezzük. A fiatal példányokat évente ültessük át, az idősebbeket elég, ha kinőtte a cserepét. Tavasszal új hajtásait metsszük vissza. Tavasszal még kétszer ismételjük ezt meg. Nyáron zöld-, ősszel fás dugványozással szaporítható. A bujtás tavasszal vagy nyáron a legalkalmasabb.
-A Mutatós bükkök (Fagus crenata) lombhullató fák, az északi féltekén honosak. Bonsai nevelésre alkalmasak, rozsdabarna levelei egész télen a fán maradnak, csak tavasszal az új rügyfakadáskor hullanak le. Bonsai nevelésre a chokkan, a moyogi, a shakan, sokan és youse-ue stílusok a legalkalmasabbak. Törzsét vizes fogkefével fehérre dörzsölik a szebb látvány érdekében. De kártevői ellen használatos mészkénlé szintén fehérre festi kérgét. Napos helyre tegyük, de árnyékolni szükséges. A növekedési időszakban naponta öntözzük. Levelei könnyen megperzselődhetnek, erős napsütésben ne öntözzük. Kéthetente tápoldatozzuk késő nyárig. A fiatal példányokat kétévente ültessük át tavasszal, az idősebbeket elég, ha kinőtte a cserepét. A bükkök nagyon lassú növésű fák. Új hajtásai csípjük vissza két levélig. A friss magokat ősszel, a rétegezetteket tavasszal vessük el.
-Az Európai bükk (Fagus sylvatica) Európában honos. Kecsesen szétterülő ágú, sűrű levélzetű, fenséges fa. Levelei tavasszal világoszöldek, nyáron sötétebb zöldek, majd rozsdabarna és aranyszínű lesz. Széles körben termesztik faanyagnak, dísznövénynek, szegélynövénynek. Bonsai nevelésre a legalkalmasabb stílusok a moyogi, chokkan, shakan, sokan, kadushi, youse-ue stílus. Napos helyre tegyük, de a tűző naptól védjük. Levelei könnyen megperzselődhetnek, erős napsütésben ne öntözzük. Télen ritkán öntözzük. Kéthetente tápoldatozzuk, miután levelei megindulnak. A fiatal példányokat kétévente ültessük át tavasszal, az idősebbeket elég, ha kinőtte a cserepét. Új hajtásait csípjük vissza két levélig. A friss magokat ősszel, a rétegezetteket tavasszal vessük el.
-A Fikusz (Ficus) trópusi növények, Délkelet-Ázsia őserdeiben vadon nőnek, örökzöldek. Léggyökereket növeszt. Bonsai nevelésre a bunjin kivételével minden stílus alkalmas. Kevés fénnyel is beéri, fagytól védjük. Nyáron minden nap öntözzük. A növekedési időszakban kéthetente tápoldatozzuk. Kétévente ültessük át tavasszal. A bonsai kis méretre nevelés miatt szükséges az új hajtásokat visszavágni 2-3 levélre. Az erős növényekről nyáron el kell távolítani a leveleket. A vágások helyén tejnedv csordul ki, ezért nagyobb ágait télen vágjuk le és a vágási felületeket sebkátránnyal kell bekennünk. Drótozással a kívánt formára alakíthatjuk. Zölddugványozás nyáron, légbujtás tavasszal történjen.
-A Fukszia (Fuchsia) Dél- és Közép-Amerikában honos szubtrópusi cserjék. Egyes fajai az enyhe fagyokat is elviselik. Bonsai nevelésre a moyogi, han-kengai, kengai, shakan és sekijoju stílus a legalkalmasabb. Napos helyre tegyük. A vegetációs időszakban minden nap öntözzük. Leveleit permetezzük a párásítás érdekében. A növekedési időszakban kéthetente tápoldatozzuk. Évente tavasszal ültessük át. Az új hajtásokat csípjük vissza, a vastagabb ágait télen metsszük meg. A zölddugványokat tavasszal vagy nyáron gyűjtsük be.
-A Páfrányfenyőt (Ginkgo biloba) az egész világon dísznövényként tartják. A Japánok sokszor buddhista templom mellé ültetik, megszentelt helyre. Felfelé törő sűrű ágrendszerű, oszlopos alakzatúra növő fa. Metszéssel alakítható bonsaira. A Ginkgo egyike a lombhullató fenyőféléknek, és az egyetlen túlélője egy, a történelem előtti időkben elterjedt fás családnak. A botanikusok sokáig úgy tudták, hogy kihalt, míg a XVII. században Kínában újra felfedezték. Bonsai nevelésre a moyogi és a kadushi stílus a legalkalmasabb. A fiatal fákat napos vagy félárnyékos helyre tegyük. Fagytól védjük, különösen a gyökerét. A vegetációs időszakban minden nap öntözzük. A növekedési időszakban kéthetente tápoldatozzuk. A fiatal fát 10 éves koráig évente kora tavasszal ültessük át, később 2 évente elég. Az új hajtásokat csípjük vissza, vastagabb ágait télen metsszük meg. Drótozni ezt a fajtát nem szabad, mert nyomot hagy a kérgen. A fás dugványozást ősszel, a légbujtást tavasszal végezzük el.
-A Tövises lepényfa (Gleditsia triacanthos) elegáns páfrányszerű leveleivel, melyek ősszel halványsárga színűvé válnak páratlan látvány. Pillangósvirágú, magjait hosszú, barna hüvelytermésekben hozza. Ágait háromcsúcsú tövisek borítják. Az Egyesült Államok középső és keleti vidékein honos. Jól tűri a városi szennyezett levegőt. Bonsai nevelésre a moyogi, shakan, han-kengai, kengai, és a sokan stílus a legalkalmasabb. Napos helyre tegyük, fagytól védjük. A vegetációs időszakban naponta öntözzük. A növekedési időszakban kéthetente tápoldatozzuk. Kétévente ültessük át tavasszal. Metszeni szükséges. A magokat tavasszal vessük el, a zölddugványozást nyáron végezzük el.
-A Csipkéslevelű magyal (Ilex crenata) az északi féltekén honos cserjék és fák közé tartozik. Lassan növő, örökzöld cserje, apró fehér virágaival és puszpángszerű levelekkel. Hím- és nőivarú egyedei vannak. A nőivarúak hoznak fényes fekete bogyótermést. Bonsai nevelésre alkalmas. A hokidachi stílus kivételével valamennyi stílus nevelésére tökéletes. Napon, árnyékban egyaránt jól érzi magát. Nyáron naponta öntözzük. Leveleit permetezzük, a vegetációs időszakban kéthetente tápoldatozzuk. Kétévente tavasszal ültessük át. Metszeni szükséges. Óvatosan drótozzuk. A zölddugványozást tavasszal vagy nyáron végezzük el. Szaporítóanyagot nőivarú egyedről vágjunk, mert csak a nőivarúak hoznak termést.
-A Téli jázmin (Jasminum nudiflorum) feltűnő élénksárga virágait télen hozza. Nagyon mutatósak a csupasz, zöld ágakon. Később bújnak elő szép zöld levelei. Bonsai nevelésre a moyogi, shakan, han-kengai, sekijoju, ishitsuki, kadushi stílusok a legalkalmasabbak. Napos helyre tegyük, de a tűző naptól védjük. Nyáron naponta öntözzük. Évente ültessük át. Tavasz végén az új hajtásokat vissza kell vágni egy levélre. Aztán ősszel újra vissza kell metszeni a hajtásokat 3-4 levélre. A zölddugványozást nyáron, a fás dugványozást ősszel vagy télen, a légbujtást nyáron végezzük el.
-A Mandzsu boróka (Juniperus rigida) bókoló hajtású, kisméretű örökzöld fa. Japánban különösen népszerű. Finom tűlevelei vannak. Hím- és nőivarú egyedei vannak. A nőivarú fa zöld tobozbogyókat terem, amelyek 2 év alatt érnek bíborfeketévé. Bonsaira nevelésre a hokidachi stílus kivételével minden stílus alkalmas. Napos helyre tegyük, de a fagytól védjük. A vegetációs időszakban naponta öntözzük. Kétévente tavasszal ültessük át a fiatal példányokat. Az idősebb példányokat elég, ha kinőtték a cserepet. A növekedési időszakban az új hajtások csúcsát csípjük vissza. Metszéssel és drótozással a kívánt formára alakíthatjuk.
-A Kínai selyemmirtusz (Lagestroemia indica) nyár végén virágzik, fehér, rózsaszín vagy mályva színekben. Szubtrópusi növény, Japánban, Kínában és Koreában honos. Rendkívül népszerű cserje. Virágai rövid ideig nyílnak, de a bonsai kedvelők egész évben csodálhatják dekoratív kérgét, amely csíkokban leválik, rózsaszín és barna tarka, szürke törzset eredményez. Bonsai nevelésre a moyogi, shakan, han-kengai, sekijoju stílus a legalkalmasabb. Tavasztól őszig naponta öntözzük. A vegetációs időszakban kéthetente tápoldatozzuk. Kora tavasszal ültessük át. Késő tavasszal vágjuk vissza az új hajtásokat 2-3 levélre. Ősszel virágzás után újra metsszük meg. A zölddugványozást nyáron, a magvetést tavasszal végezzük el.
-Az Európai vörösfenyő (Larix decidua) jól alkalmazkodó, szívós fa, kezdő bonsai nevelőknek ajánljuk. Az északi félteke hűvösebb területein és hegységeiben vadon nőnek a vörösfenyők. Felfelé törő, karcsú, kúp alakú fa, kecsesen lehajló ágrendszerrel. Lombhullató örökzöld. Élénkzöld tűlevelei ősszel, lombhullás előtt aranysárga színűekké válnak. Ez a faj Európa déli és középső területein honos. Az idősebb fák szürke kérgét repedezések érdekes mintázata tarkítja. Bonsai nevelésre a hokidachi stílus kivételével minden stílus alkalmas. Napos helyre tegyük. A vegetációs időszakban naponta öntözzük. Évente kora tavasszal ültessük át. A vegetációs időszakban csípjük vissza az oldal és a törzsön növő hajtásokat. A magokat késő tavasszal vessük el.
-A Lonc (Lonisera) az északi féltekén honos. Változatosak, vannak amelyek lombhullatók, örökzöldek, bokros, kúszó növekedésűek, illatosak. Bonsainak könnyen nevelhetők. Jól nyírhatók és puha, laza hajtásai jól alakíthatók. Bonsai nevelésre a hokidachi stílus kivételével minden stílus alkalmas. Napos helyre tegyük, enyhe árnyékolást biztosítsunk neki. Fagytól védjük. A vegetációs időszakban naponta öntözzük. Kéthetente tápoldatozzuk. A növekedési időszakban sűrűn vágjuk vissza. Tavasz végén, nyár elején drótozzuk. A zölddugványozást nyáron, a fás dugványozást ősszel vagy télen, a légbujtást nyáron végezzük el.
-Díszalmák (Malus) gyönyörű cserjék és kis termetű fák. Nagyon népszerűek, mert tavasszal páratlanul szép virágzásba kezdenek, és ősszel teremnek színes, nem ehető terméseik. Bonsai nevelésre a moyogi, shakan, sokan, és kadushi stílusok a legalkalmasabbak. Egész évben napos helyen tartsuk. A vegetációs időszakban naponta öntözzük. Lisztharmatra érzékeny. Kora tavasztól a virágzásig hetente tápoldatozzuk. Aztán kezdjük újra, amikor a termések már fejlettek, őszig folytassuk. Évente tavasszal még rügyfakadás előtt ültessük át. Tavasszal új hajtásait 1-2 szemre csípjük vissza. Szaporítása szemzéssel a legjobb.
-Az Eperfa (Morus) a természetben kis fák vagy cserjék. Csavarodott alakúak, kérge rücskös, törzse vaskos. Levelei csipkés-fűrészes szélű. Virágai nem nagyon feltűnőek, inkább ehető termései, melyek fehérek, éretten pirosak. Kínában évezredek óta azért termesztették, mert az eperfa levele a selyemhernyó fő tápláléka. Ázsiából Európába a rómaiak hozták hasonló okokból. Bonsai nevelésre a moyogi, shakan, han-kengai, kengai, sekijoju, sokan és kadushi stílus a legalkalmasabb. Napos helyre tegyük, fagytól védjük. A vegetációs időszakban naponta öntözzük. Tavasztól nyárig kéthetente tápoldatozzuk. Kétévente kora tavasszal ültessük át. Az új hajtásokat vágjuk vissza két levélre. A nagy leveleket megjelenésük után azonnal távolítsuk el. Vastagabb ágait télen vagy kora tavasszal még a rügyfakadás előtt metsszük meg.
-A Kínaimirtusz (Murraya paniculata) trópusi örökzöld cserje. Illata nagyon intenzív, fehér, harang alakú virágokkal. Termései picik, színesek, hasonlítanak a narancsra. Törzse jellegzetes. Őshazája India és Dél-Kína. Melegigényes, ezért a mérsékelt égövben csak szobai bonsaiként nevelhető. Bonsai nevelésre a moyogi, shakan, han-kengai, kengai, sokan és kadushi stílus a legalkalmasabb. Napos helyre tegyük, de a tűző naptól árnyékolással védjük. A vegetációs időszakban naponta öntözzük. Párásítsuk neki a levegőt. Tavasztól őszig kéthetente tápoldatozzuk. Kétévente kora tavasszal ültessük át. A magokat ősszel vessük el, a zölddugványozást tavasszal vagy nyáron végezzük el.
-A Lucfenyők (Picea) az északi féltekén honosak. Nagyon gyorsan növő, örökzöld tűlevelűek. A japán bonsai kertészek a Picea glehniit kedvelik a legjobban, de ez a növény-egészségügyi szabályok miatt nem importálhazó. Bonsai nevelésre a hokidachi stílus kivételével mindegyik alkalmas. Napos helyre tegyük, fagytól védjük. Nyáron naponta öntözzük és permetezzük. Kora tavasztól őszig kéthetente tápoldatozzuk. Kétévente kora tavasszal ültessük át. Tízéves kora után elég 5 évente átültetni. Tavasszal és nyáron új hajtásait csípjük vissza kétharmadukra. Ősszel, télen a többi ágat metsszük és drótozzuk. A rétegezett magokat télen vagy kora tavasszal vessük el. A dugványozást késő ősszel vagy kora tavasszal végezzük el.
-A Japánfenyő (Pinus thunbergii) Japánban őshonos. Ott a sovány, köves talajokon is megél. A bonsainevelők nagyon szeretik a fenyőféléket, különösen szeretik a japánfenyőt és a japán selyemfenyőt. A japánfenyőt sokszor a japán selyemfenyő alanyául használják. Ennek oka elsősorban tűrőképességében és külsejében rejlik. Egyenetlen kérgét a bunjin stílus hangsúlyozza ki a legjobban, de a többi stílus, a hokidachi kivételével, alkalmas bonsai nevelésre. Napos helyre tegyük, fagytól védjük. Tavasztól nyárig 3-4 hetente tápoldatozzuk. Kora tavasszal szükség szerint, 2-5 évente ültessük át. Tavasszal és nyáron új hajtásait csípjük vissza kétharmadukra nyár végén vagy tél elején az öreg tűleveleket és zsúfolt ágakat.
-A Kínai sárgabarack (Prunus mume) a prunus család tagja. Nagy részük Japánból és a Távol-Keletről származik. De vannak, amelyek az északi félteke mérsékelt égövi területein is megélnek. A japánok évszázadok óta termesztik a kínai sárgabarackot csodás, illatos virágáért, mely a tél végén beborítja a csupasz ágakat. Pazar látvány. A prunusok a hokidachi és a chokkan stílus kivételével bármely stílusra kialakíthatók. Napos helyre tegyük, fagytól védjük. A vegetációs időszakban naponta öntözzük. Nyáron legalább kéthetente tápoldatozzuk, hogy jobb virághozamot tudjunk elérni. Évente a tél végén ültessük át, a virágzást követően. Ezután erősen metsszük meg. Nyáron hagyjuk erőteljesen növekedni. Ősszel vágjuk vissza újra a képződött hajtásokat. A fás dugványokat a tél végén gyűjtsük be. A bujtást nyáron, az oltást tavasszal vagy télen végezzük el. Bonsai nevelésre a hokidachi és a shokkan stílus kivételével mindegyik alkalmas.
-A Rododendronok (Rhododendron) a legszínpompásabb virágos cserjék. Kora tavasszal nagy tömegű, élénk virágaik nyílnak. Nagy részük Japánból származik, ott már az 1600-as évek óta nemesítik és szaporítják őket. A sok száz fajt és a több ezer fajtát örökzöld rododendronokra és azáleákra osztják. Az azáleák lehetnek lombhullatók vagy örökzöldek. A másik nagyon népszerű bonsai nevelésre alkalmas a Kurume azáleák csoportja, melyek a Rhododendron kiusianum fajból származnak. A legnépszerűbb bonsaiok a Satsuki azáleák. Sok japán termesztő csak a Satsuki azáleákkal foglalkoznak. Nyár derekán virágoznak. A hokidachi stílus kivételével mindegyik alkalmas bonsai nevelésre. Félárnyékos helyre tegyük, fagytól védjük. A vegetációs időszakban naponta öntözzük, és leveleit vízzel permetezzük. Lehetőleg mészmentes lágy vizet használjunk, a legjobb a felfogott esővíz. Kora tavasztól a virágzásig kéthetente tápoldatozzuk őket. Később elég havonta egyszer. Évente virágzás után ültessük át, vagy ahogy kinövi a cserepet. Az elvirágzás után virágait távolítsuk el a növényről, és az új hajtásokat tőből vágjuk ki. Majd finoman metsszük meg a nyár közepéig.
-A Sageretia theezans, a sageretia-k melegigényes, fagyérzékeny cserjék. Észak-Amerika melegebb részein, Közép- és Dél-Ázsiában honosak. A nemzetség bonsainak legalkalmasabb faja ez, Dél-Kínában őshonos. Törzsét látványos foltok díszítik, mivel az egyenetlen barna kérge lehámlik. Ágai karcsúak, néha tövisesek, levelei aprók, fényesek, örökzöldek. A hűvösebb éghajlatokon csak szobai bonsaiként nevelhető. Mindenfajta stílusra nevelhető. Napos helyre tegyük, nyáron árnyékolni kell a tűző nap miatt. A vegetációs időszakban naponta öntözzük. Magas páratartalmat kell nekik biztosítani. Nyáron kéthetente, télen havonta egyszer tápoldatozzuk. Kétévente tavasszal ültessük át. Az új hajtásokat vágjuk vissza egy-két levélpárra a növekedési időszakban. Tavasszal vagy nyáron zölddugványról szaporítsuk.
-A Fűzek (Salix) népes nemzetségébe tartozó kecses kis fák és cserjék lehetnek felálló vagy csavarodott törzsűek, illetve lecsüngő ágúak. Kínában őshonos. Szereti a nedvességet, gyakran ültetik vízpartra. A fűzek valamennyi fajtája kiválóan alkalmas bonsai növénynek. Levélzetük és kérgük színe változó, tavasszal szép barkát nevelnek. Bonsai nevelésre a moyogi, shakan, han-kengai, kengai, sokan, sekijoju és a saikei stílus a legalkalmasabb. Napos helyre tegyük, nyáron árnyékolni kell a tűző nap miatt. A kemény fagyoktól védjük. A vegetációs időszakban naponta öntözzük, forró időben, ha szükséges, gyakrabban. Azok közé a bonsaiokhoz tartoznak, melyek szeretik, ha nyáron sekély vízben állnak. Télen csak kevesebbszer öntözzünk. Kora tavasztól a nyár végéig kéthetente tápoldatozzuk. Gyorsan növő fajta, ezért évente kétszer is szükséges lehet az átültetése. Kora tavasszal vagy nyáron a legjobb. Kora tavasszal az átültetés után vissza kell vágni az előző évi hajtásokat egy vagy két rügyre. A zöld vagy fás dugványokat egész évben begyűjthetjük. Nedves homokban nagyon könnyen meggyökeresedik.
-A Hegyi mamutfenyő (Sequoiadendron giganteum) igazi kihívás a bonsaitermesztőknek. A világ legmagasabb fája egy Kaliforniában élő mamutfenyő. A General Sherman nevű híres fa 83 méter magas, körmérete 24 méter. A faj legidősebb egyede 3200 éves volt, amikor kivágták. Örökzöld növény. Nevelhető chokkan, sokan és youse-ue stílusban. Napos helyre tegyük, nyáron árnyékolni kell a tűző nap miatt. A fagyoktól védjük. A vegetációs időszakban naponta öntözzük és leveleit vízzel permetezzük. Tavasztól őszig kéthetente tápoldatozzuk. Kétévente kora tavasszal ültessük át. Az új hajtásokat csípjük vissza hetente a növekedési időszakban. Drótozzuk. A magvetést télen vagy kora tavasszal végezzük el. Tavasszal vagy nyáron zölddugványról szaporítsuk.
-A Tamariskák (Tamarix) Nyugat-Európától Kínáig vadon nőnek. A mediterrán országokban termesztik őket. Szívós fajták, jól tűrik a szelet. Kiválóan nevelhető bonsainak, mert lombhullató leveleik nagyon aprók, pikkelyszerűek, ágaik kecsesek, karcsúak, virágaik tavasszal és nyáron nagy mennyiségben nyílnak, rózsaszínes, barnás vagy lilás színben. Bonsai nevelésre a moyogi, shakan, han-kengai, kengai, sokan, kadushi, sekijoju és ishitsuki stílus a legalkalmasabb. Napos helyre tegyük, nyáron árnyékolni kell a tűző nap miatt. A kemény fagyoktól védjük. A vegetációs időszakban naponta öntözzük, kéthetente tápoldatozzuk. Évente vagy kétévente ültessük át. Ősszel erősen vissza kell vágni az évi hajtásokat. A következő hajtások felfelé fognak nőni, ahhoz, hogy bókolóak legyenek drótozással kell alakítani. A zölddugványokat nyáron, a fás dugványokat télen gyűjtsük be. Bujtással tavasszal szaporítsunk.
-A Kínai szil (Ulmus parvifolia) nagyon népszerű a bonsainevelők körében. Japánban, Kínában, Koreában és Tajvanon is vadon nő. Kis, kerek fa, finom ágakkal. Finom ágainak köszönhetően alkalmas a hokidachi stílusra. Kevés olyan faj van, amelyik erre a stílusra alkalmas. Hosszú, erőteljes, hajlékony gyökerei miatt ideális a sekijoju stílusra nevelés. Levelei nagyon picik, latin (parvifolia) neve is erre utal. Lombhullató, de nehezen válik meg leveleitől. Kaliforniában melegebb éghajlaton örökzöld marad, egyáltalán nem hullajtja le a leveleit. Minden stílusra nevelhető. Jó megvilágítású, napos helyre tegyük. Fagyoktól védjük. A vegetációs időszakban naponta öntözzük. Télen ritkábban, de talaja mindig nedves legyen. Hetente, kéthetente tápoldatozzuk. Tízéves koráig évente ültessük át, később szükség szerint. Tavasszal az új hajtásokat 1-2 levélre vágjuk vissza. A zölddugványokat nyáron, a fás dugványokat télen gyűjtsük be.
-A Lilaakác (Wisteria) tavasszal nagyon impozánsak, mikor a kertekben nyílnak lecsüngő kék, mályvaszínű vagy fehér illatos virágfürtjei. Bonsainak kiváló cserje. A nevelők inkább édeskés illatú virágát, mint apró leveleit hangsúlyozzák ki. Bonsainevelésre a moyogi, shakan, han-kengai, kengai, és a sekijoju stílus a legalkalmasabb. Jó megvilágítású, napos helyre tegyük. Fagyoktól védjük. A vegetációs időszakban naponta öntözzük. Télen ritkábban, de talaja mindig nedves legyen. Hetente, kéthetente tápoldatozzuk. Virágzás után 3 évente ültessük át. Az új hajtásokat 2-3 levélre vágjuk vissza elvirágzás után, majd nyáron és ősszel. A fás dugványokat télen gyűjtsük be. A bujtást, légbujtást nyáron az oltást kora tavasszal végezzük el.
-A Japán tiszafa (Taxus cuspidata) Japánban őshonos. Kis vagy közepes méretű örökzöld fa. Tűlevelei színükön sötétzöldek, fonákján krémszínűek. Apró, zöld virágai vannak. Vannak hímivarú és nőivarú egyedei. Nagyszerű, rugalmas fa, melyet könnyen bonsai növénnyé alakíthatunk. A hokidachi kivételével minden stílusra alakítható. Félárnyékot biztosítsunk neki. Tűri a napfényt és a mélyárnyékban is megél. A vegetációs időszakban naponta öntözzük és vízzel permetezzük. Télen ritkábban, de talaja mindig nedves legyen. A vegetációs időszakban, kéthetente tápoldatozzuk. Tavasszal 3-4 évente ültessük át. Virágzás után az új hajtásokat csípjük vissza, ezzel elősegítjük az elágazást. Ősszel metsszük meg ágait, a drótozásra is ez a legjobb időszak. A dugványokat ősszel gyűjtsük be. A bujtást, légbujtást nyáron tavasszal végezzük el.
| |
