Borostyánfélék családja, ernyősvirágzatúak rendje, zárvatermők, kétszikűek, fás szárú, cserje, 

 

Alfajok:

-A Kaukázusi borostyán tarka levelű fajtája (Hedera colchica ’Sulphur Heart’) a Kaukázusban és Törökországban őshonos. Hasonlít a közönséges borostyánhoz, de ennek levelei sokkal nagyobbak. A levelek belső részén sárgászöld foltok vannak. A talajon kúszónövény, de kerítésre, fatörzsre, egyéb támaszra futtatva pazar látványt nyújt. Talajra, vízre nem érzékeny, fagyra kicsit. Árnyékos, félárnyékos helyet szereti. 

-A Közönséges borostyán (Hedera helix) kúszó, kapaszkodó növény, mely hazánkban is őshonos. Kapaszkodógyökereivel bármilyen érdes felületen meg tud kapaszkodni, fel tud futni. Levelei erezettek, sötétzöld színűek, léggyökereivel kapaszkodik. Talajra, vízre nem érzékeny, télálló. Árnyékos, félárnyékos helyre ültessük, de a mélyárnyékban is megél. Ha mégis napos helyre ültetjük, akkor öntözzük. 

-Az Időskori borostyán (Hedera helix ’Arborescens’) akkor fejlődik ki, ha napos helyre ültetjük. Ilyenkor a növény teteje átalakul, levelei tojásdad nagyságúak. Virágzó, termő hajtásokat nevel, melyek szeptemberben virágoznak. A méhek nagyon szeretik. Következő tavasszal feketéslila termést hoz. Talajra, vízre nem érzékeny, télálló. Napos helyre ültessük. 

-A Törpe borostyán (Hedera helix ’Congloremata Erecta’) a többi borostyánra nem hasonlító, törpefajta. Ágai függőlegesen nőnek, amelyen sűrű, kicsi, hullámos, gyűrött levelek vannak. Lombja sötétzöld színű, ágai egy idő után nem tudnak függőlegesen nőni, oldalra hajlanak, vesznek egy kanyart, majd újra felfelé nőnek. Sziklakertekbe ajánljuk. Talajra nem igényes, öntözzük, kicsit fagyérzékeny. Napos helyre ültessük.