Szilfélék családja, csalánvirágúak rendje, lombhullató, zárvatermő, kétszikű, kerti növény, dísznövény, szoliter, fa vagy cserje,

 

Eredet:

Európában, Észak- és Nyugat-Ázsiából származik. Leginkább az északi félteke mérsékelt éghajlatú területein honos. Hazánkban több faj is megél. Az európai fajok nagy részét kipusztította egy gombabetegség, a szilfavész. Már a mitológiában is találkozhatunk vele, Hermész istennek volt a fája. A nimfák ilyen fákat ültettek. 

 

Jellemzői:

Szoliternek kiváló növény. Egyes fajai fává nőnek, míg mások cserjék maradnak, köszönhetően az éghajlati sajátosságoknak és a nemesítésnek is. Levelei váltakozó állásúak, durva tapintásúak és kétsorosak. Szélük fűrészes.

 

Tartása:

Napos, félrányékos helyet biztosítsunk a számára. Közepesen vízigényes. A tápdús talajt kedveli. Szoliternek, utcafának ültessük. Nagy gondozást nem igényel, metszeni lehet. 

 

- Az Arany szil (Ulmus carpinifolia ’Wredei’) lassú növekedésű, oszlopos fa, melynek aranysárga levelei vannak. Közepesen vízigényes. Tápdús talajt igényel. Napfénykedvelő. Szoliternek ültessük. Kevés törődés mellett is csodás fánk lehet. 

- A Törpe szil (Ulmus minor ’Jacqueline Hillier’) 1-2 m magasra növő, lassú növekedésű cserje. Lándzsás levelei két sorban, sűrűn vannak az ágakon. 

- A Pusztaszil (Ulmus pumila ’Puszta’) 20 m magasra is megnő ez a fajta fa. Leveleinek felszíne sötétzöld, hosszú tojásdad alakúak. Jól tűri a városi szennyezett levegőt és a mostoha tartási körülményeket. Akár sövénynek is kialakíthatjuk, nyírással. Ez a fajta mindent kibír, még a szárazságot és a pangó vizet is.  

- A Holland szil (Ulmus x hollandica ’Commelin’) 20 m magasra megnövő fa. Levele szép, fényeszöld. Kornája zárt. Ez a fajta is jól tűri a városi szennyezett levegőt. Utcafásításra alkalmas, illetve parkfának.

- A Hegyi szil (Ulmus glabra ’Camperdownii’) kis kertekbe is ültethető szomorú fa, mely lassú növekedésű. Lombkoronája szabályos, félgömb alakú. Körülbelül 6 m magasra nő meg. Alakját csúcsra oltással formálják. Lelógó ágszerkezetű. Levelei durva felszínűek. Ősszel elsárgulnak, lepotyognak, a csupasz ágak csodálatos látványa tárul elénk, mely nem szokványos, milve az ágak girbe-gurbák, külseje ettől egyedi. Olyan helyre ültessük, ahol ez a páratlan szépség minden látószögből érvényesülhet. A szomorú alakú fához hasonlóan ez a fajta is rosszul tűri a metszést, csak a beteg hajtásokat, és elhalt ágakat vágjuk le. Télálló. A levelek előtt apró, piros virágok jelennek meg, melyek kis golyókra emlékeztetnek. Betegsége a szilfavész. Levelei fiatalon erőteljesen erezettek, idősödve egyre durvább tapintásúvá válik.