Fészkesek családja, fészkesvirágzatúak rendje, lágyszárú, évelő növény, konténernövény, kerti dísznövény, zárvatermők, kétszikűek, 

 

Eredet:

Európa és Ázsia mérsékelt régióiban őshonos. A mitológiába vezet vissza a múltja, mely szerint Aphrodite görög istennő Achilles megsebzett sarkát gyógyította cickafűvel. A mitológiai történet beigazolódott, hiszen valójában is sebgyógyító, gyulladáscsökkentő és fájdalomcsillapító hatása van. Később az indiánok is lelkesen használták a gyógyításnál. 

 

Jellemzői:

Nagyon közkedvelt évelő, bokros növekedésű szinte minden udvarban és kertben megtalálható. Szára felfelé áll, gyöktörzse kúszó, hajtásai felfelé állnak. Levélzete zöld, többszörösen szárnyalt. Egyes levelek lándzsásak és szőrözöttek. Egész nyáron bőséges virágzásban részesíti kertünket. Virágai hosszú ideig fűszeresen illatosak, melyek lehetnek fehérek, sárgák, krémszínűek, halvény pirosak. Sok és szép virágot nevel, robusztus virág, hamar elbokrosodik kertünkben. Szinte elpusztíthatatlan, ellenálló növény. 

 

 

Tartása:

Nagyon szereti a sok napsütést, a meleget, a jó vízáteresztő talajt. A pangó vizet nem kedveli. Száraz mostoha időjárási körülményeket is jól bírja. Szaporítása tavasszal és ősszel, tőosztással történik. Ekkor történik a növény megújítása is. Ha megújítjuk, akkor fog növényünk erőteljesen növekedni és sok-sok virágot teremni. Ültethetjük kertbe, tetőteraszra, virágládába, sziklakertbe, szegélynövénynek, háttér- vagy vezérnövényként, szoliterként (magányosan és háttérnövényként) is. De vágott virágként is kedvelik, száraz csokrokba. Elvirágzás után az elvirágzott fejeket le kell szedni. Tavasszal trágyázzuk a talajt. Számtalan fajtája létezik. Mivel a gyógyászatban, napjainkban is használják, ezért levelét, virágát, szárát is gyűjtik egyaránt.