Hagymafélék családja, évelő, lágyszárú, fűszer- és gyógynövény,

 

Eredet:

Már 10000 évvel ezelőtt lakott barlangokban is találtak fokhagymamaradványokat. Mégis i.e. 3000 körül vésték agyagtáblára a sumérok. Ezek voltak az első tapasztalatok, melyet ékírással rögzítettek. Már az ókorban nagyon szerette minden nép, de az egyiptomiak úgy esküdtek a fokhagymára, mint mi a bibliára. A növényt Tutanhamon sírjában is megtalálták. Nagyon nagy értéket képviselt. Egy férfi rabszolga 5 kg-nyi fokhagymát ért. Kiemelkedő szerepe volt a piramisokat építő rabszolgák életében. Az egyiptomiak hittek a fokhagyma gyógyerejében. Hitték, hogy fogyasztásával megelőzik a különböző betegségeket, növeli az erőt és állóképességet. Rabszolgáiknak naponta kellett fogyasztani belőle, nagyon megszerették. A legenda szerint az egyik piramis építésekor hiány volt a fokhagymából, ezért csökkentették a rabszolgák számát. Ez vezetett a világ első feljegyzett sztrájkjához. Kiemelkedő helyen szerepelt az Ebers-féle papirusztekercsen, melyet a világ legrégebbi orvosi leírásának tekintünk. A feljegyzés szerint már akkor 22 orvosságnak volt az alkotórésze. Használták fejfájásra, rovar- és skorpióharapásra, menstruációs panaszokra, bélférgekre, szívpanaszokra, daganatos megbetegedésekre. A görög katonák a csaták előtt csámcsogva rágcsálták, de a sportolók verseny előtt is fogyasztották. Homérosz Odüsszeiájában Odüsszeusz a fokhagymától kapott erőt Kirke boszorkányságai ellen. Az ógörög bábák a szülőszoba köré akasztottak fokhagymagerezdeket. A hiedelem szerint ezzel megvédték az újszülöttet a betegségektől, és a boszorkányságtól. Az európaiak évszázadokkal később fokhagymafonatokat tettek a bejárathoz, így tartották távol a gonosz lelkeket. A fokhagymafűzérek felakasztása a konyháinkban ma is élő szokás. A görög és római orvosok nagyon szerették a fokhagymát. Nagy jelentőséget tulajdonítottak gyógyító erejének. Hippokratész sebekre, fertőzésekre, leprára, rákra, emésztési zavarokra ajánlotta. Dioszkoridész szívpanaszokat kezelt vele. Plinius 61, a közönséges megfázástól az epilepsziáig, a leprától a galandférgességig sok betegség gyógyítására ajánlotta. Azonban a felsőbb osztálybéli görögök és rómaiak utálták, bűzlő rózsának nevezték. A fokhagymás leheletet az alacsony származás jelének tekintették. Az Erzsébet-korban a „paraszt vagy a szegény ember csodaszerének” nevezték. Ezt egészen a XX. századig így vélték. Aztán később a századok múlásával a felsőbb osztályok is kezdték elfogadni, de csak gyógyszer formájában és korlátozott mennyiségben. Az ókori indiaiak a lepra és rák kezelésére használták. Az I. világháborúban a brit, francia és orosz katonai orvosok elfertőződött sebeket gyógyítottak fokhagymalével. Aztán 1928-ban Alexander Fleming feltalálta a penicillint és ezzel megkezdődött az antibiotikumok kora. A II. világháborúban a sebek gyógyításában már a penicillin és a szulfanid típusú gyógyszerek felváltották a fokhagymát. Azonban az oroszok 20 milliós vesztesége felemésztette a penicillinkészletet. A Vörös Hadsereg orvosai szilárdan hitték gyógyító erejét, orosz penicillinnek is nevezték.   

 

 

 

Hazánkban is nagyon népszerű, termesztett növény. Sok gerezdből álló hagymáját papírszerű héj borítja. Levelei laposak, vékonyak, csökevényes virágai sarjhagymás ernyőben nyílnak. Hagymáját az ételeinkben fűszerként használjuk. Az egész világon elterjedt, a legnépszerűbb fűszernövény. Nem hiányozhat a mai modern konyhából. Telis tele van vitaminokkal, vassal, enyhe antibiotikus aktivitása is van. A kínai konyha levelét és szárát párolja, virágrügyeit és kocsányát is használja. Ezt a gyógynövényt csodaszernek tartjuk. A Föld második legrégebbi orvosságának tartjuk a csikófark után. A vöröshagyma a következő. A modern kutatások bebizonyították lepragyógyító és rákmegelőző képességét. Hatóanyagai vértisztító, vérnyomáscsökkentő, csíraölő hatásúak. Használjuk pattanásos bőr kezelésére, csökkentik a vér koleszterinszintjét, meggátolják a vérrögök kialakulását, csökkentik a szívinfarktus és trombózisveszélyt.  Baktériumok okozta betegségek ellen is használhatóak, így vérhas, tífusz és kolera gyógyítására is. Megfázás, hörghurut, szamárköhögés, tüdőtuberkulózis ellen is hatásos. Tisztítja a légutakat. Ma már ólommérgezésre, egyes tumorok kezelésére, cukorbetegségre is használjuk. Kutatások bizonyítják, hogy segít megelőzni a gyomorrákot. Rovarűző hatása is ismert, rovarcsípések kezelésére is használhatjuk.