Évelő növény, kúszónövény, gyógynövény

 

Eredet:

A kínai orvosok évszázadokon át emésztés javításra, lepra, tuberkulózisra, vérhas gyógyítására alkalmazták. Az ókori görög és római orvosok is emésztés javítására és bélpanaszokra alkalmazták. Plinius, római természettudós zöldségnek ajánlotta zsenge, tavaszi hajtását. A sörfőzők kb. 1000 évvel ezelőtt a fermentált árpaitalt (sör) tartósítani kezdték a komlóval, akkor még csak egy jelentéktelen növénynek számított. A sör mellékterméke volt a kenyérsütésnek. A történelem előtti korok háziasszonyai észre vették, a nyers gabonából készített kenyér nem marad olyan friss, mint a csírázott magvakból készített kenyér. Így a magok lisztté őrlése előtt vízbe áztatták, kicsíráztatták őket. A vízbe véletlenül valamilyen gyümölcs héjáról származó élesztő mikroorganizmus került, majd nyers, édeskés sörré erjedt. Az ókori ember számára hihetetlen népszerű lett a sör. Krisztus előtt 2500 körül a sumérok gabonatermésük 40%-át a sörkészítésre használták. A világ legrégebbi írott törvénygyűjteménye, Hammurábi törvénykönyve, melyet Krisztus előtt 1750-ben Babilóniában szerkesztettek, büntetést szabott ki azokra a sörházakra, amelyeknél a sör nem volt elég erős, vagy amelyeknél túl drága volt. Az évszázadok múlásával a sörkészítők különböző növényekkel ízesítették a sört, majoránnával, ürömmel, cickafarkfűvel. A IX. században először a németek tettek a sörbe komlót, mivel ez kellemesen keserű ízt adott és tartósította a sört. A XIV. században szinte az összes európai ország söre tartalmazott komlót. A komlót jól ismerték Angliában, ott ez a kúszónövény vadon nőtt. A népi gyógyászatban étvágygerjesztő gyomorkeserűnek ismerték. Azonban Anglia erjesztett itala édes, az ókorira emlékeztető, komló nélküli világos sör, az ale volt. Úgy 1500 körül megismerve a komló tartósító hatását, az alehoz is adtak. Az addigi édeskés íz azonnal kesernyéssé változott. Azonban országos tiltakozást váltott ki ez a tett. Petíciót nyújtottak be a parlamentbe, hogy a komlót, mint bűnös növényt száműzzék, amely veszélyezteti a népességet. VIII. Henrik, aki ragaszkodott az édes változathoz, kitiltotta a növényt a sörfőzdékből. 1552-ben VIII. Henrik fia, VII. Edward vonta vissza ezt a rendeletet. Gyógynövényként is népszerű volt. Nyugtatóként, emésztés elősegítőként használták.          

 

Jellemzői:

A komló a szőlőre hasonlító, szőrös, gyantás, kúszónövény. Magról is nevelhető, de tavasszal vagy ősszel szedett gyökérdarabokkal az igazi. Ősszel begyűjtik termését, amikor a termős virágok eléggé szilárdtak, színűk sárga lesz és sárga porral borítottak. Kemencében azonnal kiszárítják. Tavaszi zöldségként fogyasztották, míg fel nem fedezték a sörgyártás alapanyagaként. A sört a mai ember is folyékony kenyérnek nevezi, világszerte nagyon nagy népszerűségnek örvend. A komló két vegyületet tartalmaz, a humulon és a lupulin, melyek elpusztítják az élelmet tönkre tevő baktériumokat. Ezért fertőzés megelőzésre használják.