Fűszer- és gyógynövény, évelő növény

 

Eredet:

Ázsiában az ismert kultúrák kezdete óta fűszernövényként volt nagyon elterjedt, Európába azonban Kolumbusz Kristóffal érkezett, az Újvilág ajándékai között. A XVII. században Nicolas Culpeper, angol herbalista feljegyzései szerint emésztésjavító, vizelethajtó, fogfájásra, vesekő kihajtatásában hatékony. A XVIII. században a paprikát a tubákhoz keverték, így fokozták az orrba felszívott dohány hatását. Indiában, Afrikában, Mexikóban és a Karib-világban hosszú ideje emésztésserkentésre használják. Az európaiak azonban erős fűszernek tartják, szerintük gyomorfekélyt okozhat.    

 

Jellemzői:

Trópusi eredetű, bozótosan növő, évelő, lelógó terméseit fényes bőr fedi. Legkönnyebben trópusi vagy szubtrópusi égöv alatt terem, de ma már üvegházakban termeszteni is nagyon könnyű. A paprika beérett termését óvatosan szedjük, mert ha szára megtörik nem terem tovább. Eredete ellenére a tengeren túli paprika legnagyobb termelői mára nem a dél-amerikai országok, hanem Afrika és India. Egyébként az Egyesült Államok déli részén Louisianában is megterem a paprika (tabasco). Napjainkban emésztésserkentő, fájdalomcsillapító, baktériumölő, fertőző hasmenésre, izületi- és izomfájdalmakra, diabéteszre, boka- és lábfájásra, migrénre használható. A pirospaprika csípős ízét és gyógyászati előnyeit a növény egyik vegyülete, a kapsacin okozza. Ma már különböző gyógykészítményekben megtatálható a paprika, mint alkotóelem.  Vigyázat csípős, szembe kerülve égető érzést tapasztalunk.