Zárvatermő, egyszikű, spárgavirágúak rendje, nősziromfélék családja, dísznövény, hagymás, évelő növény, védett növény, fűszer- és gyógynövény, lágyszárú

 

Eredete: 

Aranysárga fűszernövény, melynek ára évszázadokon át az aranyéval vetekedett. A VIII. században az arabok honosították meg Spanyolország mórok lakta vidékén. Mégis a keresztes háborúk után Észak-Európában még ritka volt. A XIV. századtól olyan népszerű lett fűszernövényként, illatanyagként, festékként, orvosságként, hogy a fűszerkereskedők már kontinensszerte árusították. A Kis-Ázsiából és Délkelet-Európából származó növény hazánkban fellelhető négy fajtája védett. 

 

Jellemzői: 

Vadon a többi virággal ellentétben már februárban nyílik és márciusban el is virágzik. Míg a nemesített fajok ősszel és tavasszal is virágot bontanak.  Szinte minden színben megtalálható. Kinyúló narancsvörös porzójáról könnyű felismerni. A fűre hasonlító levelei keskenyek.

Érdekessége, hogy bibéjéből fűszernövényt készítenek. Hazánkban ennek a gyűjtése tilos. Keleti népek napjainkig nehéz, aprólékos munkával begyűjtik a virágot, majd elválasztják a bibéket, szárítják, egyéb módszerekkel készül belőle a rendkívül drága fűszer. Egy kilogramm sáfránybibe kinyeréséhez 160 000 virágra van szükség. A spanyolok és franciák nagy mennyiségben termesztik. A sáfránybibe fűszerként, festékként, illatszerként és gyógyszerként egyaránt felhasználható és népszerű. Nagy értéke miatt hamisítják is. Mégpedig a sáfrányos szeklicével helyettesítik. A népi gyógyászatban szívinfarktus megelőzésére és a szem gyógyítására használják. Napjainkban nyugtatóként, köptetőszerként, szexuális serkentőként, emésztési- és menstruációs serkentőként, fájdalomcsillapítóként, lázcsillapítóként használják. Csökkenti a szívinfarktus kialakulását, javítja a májműködését. Bibéjét, bibeszálát levesek, likőrök, rizsételek ízesítésére, színezésére használják. Krocetin tartalma miatt nagy mennyiségben toxikus, mérgezést okozhat.