Fenyőfélék családja, tűlevelűek rendje, toboztermők törzse, fenyők osztálya, fás szárú, cserje vagy fa, kerti növény, 

 

Alfajok:

-Az Atlasz-cédrus (Cedrus atlantica) Észak-Afrika Atlasz hegységeiben honos. Hatalmas növésű, terebélyes, nagy helyet igénylő, szürkészöld színű fa. Tűlevelei csomókban vannak, ezek a törpehajtások. Szárazságtűrő, talajra nem igényes nem fagyérzékeny. 

-Az Atlasz-cédrus kék lombú fajtája (Cedrus atlantica „Glauca”) az Atlasz-cédrustól csak az élénk szürkéskék színével tér el. Savanyú talajban jön elő a meghatározó, gyönyörű kék színe. 

-Az Atlasz-cédrus csüngő ágú, kék lombú fajtája (Cedrus atlantica „Glauca  Pendula”) visszahajló ágainak,  függőlegesen lecsüngő oldalhajtásainak, kék színének köszönheti csodálatos látványát. 

-A Ciprusi cédrus (Cedrus brevifolia) természetesen Ciprus hegyvidékén honos. Lassan alacsonyra növő, ritka kecses fa. Tűlevelei a cédrusok között a legrövidebbek, 1 cm nagyságúak, zöld színűek. A hajtások friss-zöldek. Az idős példányokon barna színű, hordó alakú tobozok nőnek. Szárazságtűrő, meszes talajt nem kedveli, fagyérzékeny.

-A Himalájai cédrus (Cedrus deodara) a Himalája magas csúcsain honos, nagyra növő, széles fa. Tűlevelei a cédrusok között a leghosszabbak, 3-5 cm. Ez is szárazságtűrő, meszes talajt nem kedvelő, fagyérzékeny, amit könnyen kihever. 

-A Himalájai cédrus aranylombú fajtája (Cedrus deodara „Aurea”) az előbbi cédrus sárga változata. 

-A Himalájai cédrus törpe, kúszó fajtája (Cedrus deodara „Feelin Blue”) bokorszerű, kékesszürke színű, lassan növő, kisméretű növény. Sziklakertekbe ajánljuk. Nagyon szárazságtűrő, meszes talajt nem kedveli, télálló. 

-A Csüngő ágú himalájai cédrus (Cedrus deodara „Pendula”) kisnövésű, földig omló ágai vízesésként hullanak alá. Szárazságtűrő, meszes talajokat nem kedvelő fagyérzékeny növény.

-A Libanoni cédrus (Cedrus libani) ritkán és gyorsan növő ágai fényeszöld színűek. Érdekessége, hogy Csontváry Kosztka Tivadar világhírű festménye a Magányos cédrus címet kapta, melyen ezt a fajtát festette meg. Szárazságtűrő, talajra igénytelen, fagyérzékeny. 

 

Fenyők (Picea)

Kategória:

Fenyőfélék családja, tűlevelűek rendje, örökzöldek, toboztermők törzse, fenyőalakúak, nyitvatermők, fás szárúak, kerti növények, 

 

-A Közönséges lucfenyő (Picea abies) az Alpokban, Észak-Európában és a Kárpátokban őshonos. Ez az örökzöld növény a hagyományos karácsonyfa. Zöld színű, nagyra és kúp alakúra nő. Tűlevelei szúrósak, tobozokat nevel, melyek érés után lehullanak. Érdemes öntözni, talajra, fagyra nem érzékeny. 

-A Tobozluc (Picea abies ’Acrocona’) lassan növő, bokros alakú, fiatalon már rengeteg tobozt nevelő örökzöld. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-Az Ostorluc (Picea abies ’Cranstonii’) gyorsa nagyra növő, zöld színű örökzöld. Bizarr látványt nyújtanak a 10-15 éves fák. Hosszú tűlevelei, vaskos ágai visszacsüngenek. Tobozokat nevel. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. A fiatal példány növekedését karóval segítsük, amire később már nem lesz szükség. Így könnyebben begyökeresedik és ellenáll az időjárás viszontagságainak.

-A Csüngő luc, inverz luc (Picea abies ’Inversa’) lassan növő, karózva visszacsüngő, zöld színű, örökzöld növény. Közepesen vízigényes, talajra, fagyra nem érzékeny. 

-A Kámoni törpe lucfenyő (Picea abies ’Kámon’) kis növésű fa, szürkészöld tűlevelei szúrósak. Bokorszerű örökzöld növény. Vöröseslilás hajtástengelyei vannak. Egy kifejlett lucfenyő koronájában találtak rá erre a rügy mutációra hazánkban. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-A Fészekfenyő (Picea abies ’Nidiformis’) szabályos gömb alakú örökzöld. Bokra fészekszerűen besüpped, rövid zöld tűlevelei felülről nézve kicsit hajlottak. Méretéből adódva sziklakerti növény. Talajra, fagyra nem érzékeny, viszont öntözést igényel. 

-A Törpe gömblucfenyő (Picea abies ’Parviformis’) szabályos gömb alakú, gyakorta szaporított fajta örökzöld. Tűlevelei rövidek, bokra sűrű, középzöld színű, áthatolhatatlan. Sziklakertben pompázatos látványt nyújt. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-A Közönséges lucfenyő törpe fajtája (Pieca abies ’Tompa’) Dr Barabits Elemér nemesítése. Lombszíne fényes smaragdzöld, csodás. Hosszú, vaskos tűlevelei ritkák. Talajra, vízre, fagyra és a betegségekre sem érzékeny. 

-Az Oregoni szomorú luc (Picea breweriana) őshazája Oregon és Kalifornia. Közepes méretűre nő, oldalágain a gallyak és hajtások függőlegesen alá omlanak. Tűlevelei hosszúak, fonákrészen ezüstös színűek. Lombja szürkészöld színű. Vízre, fagyra nem érzékeny. Meszes talajt nem kedveli. Szoliterként (magányosan és háttérnövényként) alkalmazzuk páratlan szépsége miatt. 

-A Csüngő ágú szürke luc (Picea glauca ’Pendula’) hazánkban újdonságnak számító örökzöld fenyő. Határozott sudarat nevel, hajtásai, oldalágai csüngőek. Tűlevelei vékonyak, szürkészöld színűek. Szoliterként (magányosan és háttérnövényként) ajánljuk. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny.

 -A Miniatűr szitka luc (Picea sitchensis ’Silberzwerg’) Kaliforniától Alaszkáig őshonos. Gömb alakú, tűlevelei nem szúrósak, rövidek és merevek. Felül kékeszöld, fonákján vakító ezüstfehér. Lombja mintás, ezüstöskék.

-A Törpe szitka luc (Picea sitchensis ’Tenas’) eleinte gömbölyű, később pedig tojás alakú. Tűlevelei szúrós hegyűek, rugalmasak, ritkák. Színe szürkészöld, ezüstös mintázattal. Sziklakertbe ajánljuk. Az öntözést meghálálja. Talajra, fagyra nem érzékeny. 

-A Törpe hibrid luc (Picea x mariorica ’Machala’) a szerb luc és a fekete luc hibridjének törpe változata. Fiatalon gömb alakú, az idős példányok vezérágat növesztenek. Színe csillogó, cirmos kékeszöld. Tűlevelei felül szürkészöld, fonákján pedig világító ezüstöskék színűek. Talajra, fagyra, vízre nem érzékeny.   

-A Szerb lucfenyő (Picea omorica) Szerbia és Bosznia határán, a Drina folyó mentén őshonos. Kúp alakú, nagyra növő, keskeny, oldalhajtásai lecsüngenek. Tűlevelei rövidek, felül fényes zöld, fonákján ezüstfehér színűek. Éretlen tobozai lilásak, éretten barna színűek. Talajra, vízre, fagyra, betegségekre, kártevőkre nem érzékeny. 

-A Törpe szerb lucfenyő (Picea omorica ’Nana’) határozott sudarat növesztő, kúp alakú örökzöld fenyő válik belőle. Lombja sűrű, ezüstösen cirmos, fényes zöld színű. A hazánkban található 40 éves példányok 4-5 m magasak. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-A Keleti lucfenyő, kaukázusi lucfenyő (Picea orientalis) a Kaukázusban és Törökország északi részén őshonos. Nagyra növő, tűlevelei rövidek, fényes sötétzöld színűek. Kúpos alakú, tobozokat nevelő örökzöld. Talajra, vízre, fagyra, betegségekre, kártevőkre nem érzékeny.  

-Az Ezüstfenyő, szúrós lucfenyő ezüstös példányai (Picea pungens f. glauca) a Sziklás-hegységben őshonosak. Kúpos, nagyméretű, gyorsan növő, ezüstkék színű örökzöld. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-A Törpe gömbezüstfenyő (Picea pungens ’Glauca Globosa’) alakja gömbforma, tűlevelei rövidek, ezüstöskék színűek. Káprázatos örökzöld növény, melyet sziklakertbe ajánlunk, alkalmazhatjuk szoliterként (magányosan és háttérnövényként) is. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny.

-A Kúszó ezüstfenyő (Picea pungens ’Glauca Procumbens’) lassan növő, talajon szétterülő fajta örökzöld növény. Tűlevelei hosszúak, lombja ezüstöskék színű. Sziklakerti növény. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-Az Oltott ezüstfenyő (Picea pungens ’Hoopsii’) koronája kúp alakú, tűlevelei hosszúak és merevek. Szúrós, vastag, fehér viaszréteggel borítva. Szárazságtűrő, savanyú talajt kedvelő, télálló, örökzöld fenyő. 

-Az Oszlopos ezüstfenyő (Picea pungens ’Iseli Fastigiata’) karcsú, kúpos oszlopos fenyő. Lombja ezüstös szürke, tűlevelei rövidek. A hónyomástól védjük, kötözzük össze a növényt. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-A Miniatűr gömbezüstfenyő (Picea pungens ’Pali’) hosszú-hosszú évek eredményeként labda nagyságúra nő. Szabályos, gömb alakú, tűlevelei rövidek, szúrósak. Színe ezüstös szürke. Rendkívüli növény, sziklakertbe ajánljuk. Öntözzük, meszes talajt nem kedveli, télálló.                           

-A gömb alakú cukorsüvegfenyő (Picea glauca ’Alberta Globe’) szabályos gömb alakú mini növény. Világoszöld színű, sziklakertekbe ajánlott örökzöld. Talajra, fagyra nem érzékeny, az öntözést meghálálja.

-A Cukorsüvegfenyő (Picea glauca ’Conina’) Kanada tajgaövezetében hideg és nedves körülmények között él. Kúpos alakú, rövid, vékony tűlevelei nem szúrnak. Színe világoszöld, koronája átláthatatlan, sziklakertbe ajánljuk. Rendszeresen öntözzük, meszes talajt nem kedveli, télálló. Atkákra a forró nyarakon érzékeny. 

-A Miniatűr cukorsüvegfenyő (Picea glauca ’Piccolo’) nagyon lassan növő, kúp alakú, tömött, zárt örökzöld. A Cukorsüvegfenyő mutációja. Rendszeresen öntözzük, meszes talajt nem kedveli, télálló. 

-Az Aranyhajtású cukorsüvegfenyő (Picea glauca ’Rainbows End’) kúpos alakú, zárt koronájú, törpe növésű örökzöld. Hajtásai a második, azaz nyári növekedés alkalmával világos kénsárgák. A nyári hónapok elmúltával, ez a gyönyörű dísze már nem pompázik ilyen szépen.            

 -A Kínai zöldtobozú fenyő (Picea wilsonii) őshazája Közép-Kína. Lassan, de nagyra növő örökzöld. Sűrű, vékony, rövid tűlevelei vannak. Színe tompa zöld. Tobozokat nevel, melyek zöld színűek, éretten barnák lesznek. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-A Gyantástűjű szálkásfenyő (Pinus aristata) a Sziklás-hegység déli részén kb. 3000 m magasan őshonos. Lassan, kicsire nő. Kúp alakú, széles, hosszú évekig élő fa. Tűlevelei 3 cm hosszúak, ötösével állnak, fehér gyantacseppek vannak rajta, szürkészöld színű. Szárazságtűrő, meszes talajt nem kedvelő, télálló növény. 

-A Mexikói selyemfenyő (Pinus ayacahuite) őshazája Mexikó déli részétől Hondurasig. Gyorsan nagyra növő, széles, kúp alakú örökzöld fenyő. Zöld lombja selymes, tűlevelei ötös csoportokban, lágyan leomolva nőnek. Viszonylag hosszúak. Vesszői sűrűn szőrösek. 25-30 cm-es, karcsú, lecsüngő tobozai káprázatossá teszi ezt az örökzöldet. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny.

-Az Óriástobozú fenyő (Pinus coulteri) gyorsan nagyra növő örökzöld. Törzse és ágai vaskosak lesznek. Vesszői hamvas lilásak, tűlevelei hármas csoportokat alkotnak. Lombja szürkészöld színű, tobozai hosszúak és 2-3 kg-osak is lehetnek. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-A Nagytobozú sárgafenyő (Pinus jeffreyi ) őshazája Kalifornia. Széles, kúp alakú örökzöld. Lombja szürkészöld, vesszői hamvas kék színűek. Tűlevelei hármasával nőnek, 15-20 cm hosszúságúak. Tobozai szintén 15-20 centiméteresek.    

-A Japán erdeifenyő csíkos levelű fajtája (Pinus densiflora ’Oculis-draconis’) normál növekedésű, kúpos alakú örökzöld. Tűlevelei zöld és aranysárga keresztcsíkosak. Hajtásait sárga gyűrűk övezik. Metszéssel sűrűbbé tehetjük a növényünk koronáját. Közepesen vízigényes, meszes talajon nem érvényesül páratlan színkombinációja. Télálló.

-A Páncélfenyő (Pinus leucodermis-syn.: P.heldreichii) a Balkánon és az Apennini-félsziget déli részén őshonos. Lassan nagyra növő örökzöld. Tűlevelei merevek, szúrósak. Lilás tobozai később világosbarna színűre érnek. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-A Páncélfenyő törpe fajtája (Pinus leucodermis ’Schmidtii’) gömb alakú, szabályos örökzöld. Tűlevelei párosával nőnek, üde zöld színűek, szúrósak. Sziklakertbe ajánljuk. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-Az Egytűs diófenyő (Pinus monophylla) a Sziklás-hegység száraz vidékein őshonos. A Pinus (tűnyalábos fenyők) nemzetség egyetlen olyan tagja, melynek tűlevelei egyesével fejlődnek, hengeres képletté forrnak. Színük ezüstszürke. Lassan növő bokor vagy kis fa lesz belőle. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. Páratlan szépségű örökzöld növény. 

-A Törpefenyő, gyalogfenyő (Pinus mugo) az európai magashegységek felső erdőhatáránál őshonos. Tűlevelei párosával állnak, zöld színűek. Lassan növő, apró tobozokat nevelő örökzöld. Az öntözést meghálálja. Talajra, fagyra nem érzékeny. 

-A Tarka gyalogfenyő Pinus mugo ’Humpy’) párna alakú zárt, tömött, sűrű bokrocska lesz belőle. Káprázatos sziklakerti növény. Lombja zöldje nyáron sárga tarkává válik. Tűlevelein keresztben jelenik meg az aranysárga mintázat. Közepesen vízigényes, talajra, fagyra nem érzékeny. 

-A Gyalogfenyő törpe fajtája (Pinus mugo ’Mops’) gömb alakú, sűrű bokor. Tűlevelei párosával állnak, merevek, zöld színűek. Sziklakertekbe ajánljuk. Szárazságban néha érdemes öntözni. Talajra, fagyra nem érzékeny. 

-Az Aranyszínű gyalogfenyő (Pinus mugo ’Ophir’) gömb alakú törpe bokorrá nő. Tűlevelei párosával állnak, egész évben sárga színűek. A nyári hónapokban ez a sárga szín élénkebb, mint a téli hónapokban. Öntözzük. Talajra, fagyra nem érzékeny. 

-A Tűpamacsos, törpe gyalogfenyő (Pinus mugo ’Varella’) szabályos, gömb alakú törpe bokorrá fejlődik. Magányos tűlevelei tűpamacsokat alkotnak. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-A Feketefenyő (Pinus nigra) Közép- és Dél-Európában őshonos. Nagyra növő, lombja sötétzöld, törzse szürke színű. Tűlevelei párosával állnak, merevek, szúrósak. Szárazságtűrő, talajra, fagyra nem érzékeny. 

-Az Aranyhajtású feketefenyő (Pinus nigra ’Aurea’) kihajtáskor aranysárga színű, melyet egészen július végéig megtartják. Augusztusban világoszöld színűre visszaváltoznak. Májusban világoszöld lombján aranyszínű gyertyák ülnek. Káprázatos látvány. Nagy helyigényű örökzöld. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-Az Oszlopos feketefenyő (Pinus nigra ’Fastigiata’) Törökországban őshonos. Neve gyűjtőnév, több hasonló klónt takar. Koronájuk sűrű, zárt, alakjuk oszlopos, keskeny. Tűlevelei hosszúak, világoszöld színűek. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. A hónyomás ellen azonban kötözzük össze. Szoliterként (magányosan és háttérnövényként) alkalmazzuk. 

-A Törpe feketefenyő (Pinus nigra ’Globus’) szabálytalan gömb alakú, világoszöld lombú örökzöld, melynek tűlevelei 8-10 cm hosszúak. Dr Barabits nemesítése. Szárazságtűrő, talajra, vízre nem érzékeny. 

-A Törpe hibrid feketefenyő (Pinus nigra ’Marie Bregeon’) a feketefenyő és a japán erdeifenyő keresztezése. Tűlevelei párosával állnak, rövidek. Alakja szabályos gömb alak. Oltva páratlan növényt kapunk. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-A Törpe feketefenyő (Pinus nigra ’Würstle’) tűlevelei viszonylag nagyok. Tavasz végén, nyár elején hajtanak ki ezek. Nyár végén a hajtáscsúcsi rügyekből rövid tűpamacsok is kinőnek, ezek tűi rövidek. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-A Japán fehérfenyő miniatűr, zöld fajtája (Pinus parviflora ’Hagoromo’) szabályos gömb alakú, zárt bokor. Tűlevelei ötösével állnak, rövidek, selymesek, világoszöld színűek. Öntözzük. A meszes talajokat nem kedvelő, télálló.

-A Miniatűr, kék japán fehérfenyő (Pinus parviflora ’Meiko’) párna formájú, bokor alakú, tömött, zárt örökzöld. Lombja kékeszöld, tűlevelei ötösével állnak csoportban, puhák, selymesek. Közepesen vízigényes, télálló, meszes talajt nem tűrő mini sziklakerti növény. 

-Az Élénk kék lombú japán fehérfenyő (Pinus parviflora ’Negishi’) lassan növő, kúpos kis fává nő. Lombja selymes, sötétkék színű, levél fonákja ezüstös, mintás, cirmos. Tűlevelei ötös csoportokban állnak. Öntözzük. A savanyú talajt szereti, télálló. 

-A Fehér hajtású, törpe japán fehérfenyő (Pinus parviflora ’Tani-mano-uki’) tavasszal növő rügyei, azaz a gyertyák rózsaszínűek, a hajtásvégeken fejlődő tűnyalábok fehérek, belül kékeszöldek. Ezt a színét sokáig megőrzi. Szabálytalan gömb alakú bokorrá nő. Némi árnyékot biztosítani kell számára, mert a fehér részek napégésre hajlamosak. Öntözzük. A meszes talajon színe nem igazán tud érvényesülni. 

-A Kék lombú japán fehérfenyő (Pinus parviflora ’Tempelhof’) kúp alakú, normál növekedésű örökzöld. Tűlevelei ötösével állnak, csavarodottak, sodrottak, ezáltal kékesen fehér, cirmosak. Hajtásai pamacsosak. Szárazságtűrő, meszes talajt nem tűri, télálló. 

-A Balkáni selyemfenyő (Pinus peuce) Albániától Bulgáriáig őshonos. Kúp alakú, koronája zárt, lombja selymes, szürkészöld színű. Tűlevelei ötösével előállnak. Tobozai hengeresek, gyantásak. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. Sokkal tűrőképesebb a fajtájabeli selyem fenyőktől. 

-A Tengerparti fenyő (Pinus pinaster) a Földközi-tenger nyugati medencéjében és a hozzá tartozó területeken őshonos. Nagy terebélyesre növő, tűlevelei kettesével állóak. Nagy, szabályos tobozai arányosak. Szárazságtűrő, meszes talajt nem kedvelő, kicsit fagyérzékeny. 

-A Kistobozú sárgafenyő (Pinus ponderosa) kúp alakú, gyorsan nagyra növő, rugalmas tűlevelei, széles koronájú örökzöld. Lombja zöld vagy sötétzöld színű. Tűlevelei kettesével, hármasával állnak. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-Az Erdeifenyő (Pinus silvestris) Skóciától az Amur vidékéig őshonos. Hazánkban a Nyugat-Dunántúlon őshonos örökzöld növény. Kúp alakú, széles, terebélyes, lombos fává nő. Törzse középső és felső része narancsvörös. Tűlevelei kettesével állak, szürkés zöldek. Tobozai kicsik. Vízre, fagyra nem érzékeny, savanyú talajban lesz lombja színe csodálatos. 

-Az Erdeifenyő törpe fajtája (Pinus silvestris ’Globosa Viridis’) kúp alakú, koronája zárt, tömött. Tűlevelei párosával állnak. Augusztusban még egy tűpamacsot is növeszt. Ezek egyesével fejlődnek, rövidek. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny. 

-Az Erdeifenyő lassú növésű fajtája (Pinus silvestris ’Watereri’) lassú növekedésű, bokorszerű, lombja színe kékesszürke, tűlevelei párosával állnak. Az erdeifenyő leggyakoribb hazai fajtája. Szárazságtűrő, télálló. A színe csak savanyú talajban színesedik ki igazán. 

-A Simafenyő (Pinus strobus’) Kanada és az USA keleti részén őshonos. Gyorsan nagyra növő, terebélyes ágemeletes fává nő. Selymes tűlevelei ötös csomókban állnak, színük világoszöld, ezüstös csillogással. A savanyú talajban lesz színe élénk, a meszes talajban fakó színű lesz. Közepesen vízigényes, télálló.  

- A Simafenyő törpe fajtája (Pinus strobus ’Minima’) lapított gömb alakú, törpe bokor. Selymes tűlevelei ötösével állnak. Lombja kihajtáskor világoszöld, később középzöld. Sziklakertekbe ajánljuk. Közepesen vízigényes. Mészkerülő!

-A Simafenyő lassú növésű fajtája (Pinus strobus ’Nana’) szabályos gömb alakú örökzöld növény. Bokra zárt, selymes tűlevelei ötösével állnak. Színük kékesszürke. Öntözzük, meghálálja a gondoskodást. Télálló. 

-A simafenyő csüngő ágú fajtája (Pinus strobus ’Pendula’) páratlan szépségű növény. Karózva felnövekszik, karó nélkül viszont ágai, hajtásai ívesen lehajlanak. A karózás mértékétől és idejétől függően csodálatos alakja lehet. Selymes tűlevelei szürkészöld színűek. Szoliterként (magányosan és háttérnövényként) alkalmazzuk. Mérsékelten öntözzük, télálló.

 -A Japán feketefenyő lassú növésű fajtája (Pinus thunbergii ’Thunderhead’) Japánban és Kínában őshonos. Lassan növő, fiatalon bokor alakú, idősebb korában széles, kúpos alakúvá növő örökzöld. Lombszíne élénk smaragdzöld. Tűlevelei csomókban, fehér hüvelyben ülnek, rügyei hófehérek. Szárazságtűrő, meszes talajban nem jön ki az élénk színe. 

-A Törpe kampósfenyő (Pinus uncinata ’Grüne Welle’) a Pireneusoktól a svájci Alpokig őshonos. Lassú, törpe növésű, földre lapuló, domború hátú párnává fejlődik. Tűlevelei párosával állnak, egészséges élénkzöld színű. Páratlan szépségű sziklakerti örökzöld növény. Közepesen öntözésigényes, télálló. Talajra nem érzékeny. 

-A Himalájai selyemfenyő (Pinus wallichiana) gyors növésű, festői szépségű, hatalmasra növő örökzöld. Selymes tűlevelei függőlegesen lecsüngenek, különlegesen nagy díszértékű örökzöld. Szoliterként (magányosan és háttérnövényként) alkalmazzuk. Lombja szürkészöld színű, koronája ágemeletes, szellős, tűlevelei így érvényesülnek igazán. Tobozai nagyok, szépek. Talajra, vízre, fagyra nem érzékeny.

 -A Szürke duglászfenyő (Pseudotsuga menziesii var.glauca) az alapfaj Kanada Csendes-Óceániai partvidékén és az USA-ban őshonos. Ez a fajta a Sziklás-hegységekben vadon nő. Kisebb növekedésű, lombja szürke színű. Tűlevelei hajlékonyak, puhák, kékesszürkés színűek, illatuk almás-narancsos. Kúpos, helyigényes nagy örökzöld. Tobozaiból a fellevelek messze kilógnak. Télálló, meszes talajon nem érvényesül szépsége. Viszonylag szárazságtűrő. 

-A Törpe duglászfenyő (Pseudotsuga mensiesii ’Fletcheri’) gömb alakú bokor, melynek közepe kicsit bemélyed. Lombja kékesszürke, tűlevelei puhák, nem szúrnak. Rügyei orsó alakú, jellegzetesek. A Sziklás-hegységekben levő változat mutációja. Télálló, fiatalon öntözzük. A meszes talajt nem kedveli.                  

-A Kék cirbolya (Pinus cembra ’Glauca’) az Alpokban és a Kárpátokban őshonos. Lassan kúpos alakú fává nő. Tűlevelei ötös csomókban nőnek, közepes hosszúságúak, kékesen szürke színűek. Szárazságtűrő, savanyú talajban érvényesül élénk színe. Télálló. 

-A Kék lombú nevadai cirbolya (Pinus flexilis ’Extra Blue’) kúpos, lassan növő, laza koronájú örökzöld. Tűlevelei ötös csomókban nőnek, intenzív kék színűek, 7-10 cm hosszúságúak. Rendkívül nagy díszértékű, szoliterként (magányosan és háttérnövényként) alkalmazzuk. Szárazságtűrő, télálló örökzöld. Meszes talajban nem érvényesül maximálisan feltűnően élénk kék színe.

-A Kanadai hemlokfenyő (Tsuga canadensis) lassan növő, kúp alakú széles örökzöld fenyő. Koronája laza, kecses. Hajtásai, oldalágai kicsit csüngőek. Tűlevelei fésűsen állnak, nem szúrósak, rövidek. Pici tobozai csüngőek, éretlenül hamvaszöldek, éretten bebarnulnak. Rendszeresen öntözzük, a meszes talajt nem kedveli. Félárnyékos helyen is jól fejlődik, télálló. 

-A Törpe hemlokfenyő (Tsuga canadensis ’Jeddeloh’) gömb alakú örökzöld bokor, közepén tölcsérszerű bemélyedéssel. Csüngő hajtásai visszalógnak a talajra, onnan pedig nem nő tovább. A bokor tetején újabb és újabb hajtások nőnek, melyek széltében terebélyesítik a növényt. Tűlevelei picik, lombja zöld színű, fonákján világos, cirmos behatással. Sziklakertbe ajánlott növény. Kifejezetten nedvességigényes. Meszes talajt nem kedvelő, télálló.