Loncfélék családja, mácsonyavirágúak rendje, lombhullató cserje vagy fa, gyógynövény, 

 

Jellemzői:

3-5 m magasra megnövő cserje, de fává is nevelhető. Repedezett kérgű, sötétzöld, szárnyalt levelei különösen kellemetlen illatúak. Júniusban sárgásfehér illatos virágait nyitja, melyet bogernyőben nyit. Termése fényes fekete bogyótermés. Muskotályos illatú virágából szörpöt, frissítőt készíthetünk, termése ételfestéknek alkalmas, dzsemet is főzhetünk belőle. Zöld, lila és fekete festéket is állítanak elő belőle. Virágait édességekbe, pikáns mártásokba keverjük. Alkoholos üdítőitalokat, borotválkozás utáni szereket, arc- és szemfrissítő lemosókat készítenek belőle. A bogyótermése C vitaminban gazdag. Bort is készítenek belőle, hasonlít a portóihoz az íze. Virágaiból teát készíthetünk, ami torokgyulladásra, szénanáthára, meghűlésre, székrekedésre, izületi fájdalmak kezelésére alkalmas. Levele rándulásokra, zúzódásokra gyógymód. Kérge az epilepszia gyógyítására, gyökere pedig vesepanaszok kezelésére és gyógyítására jó. A kínai gyógyászat a levél, szár és gyökér hatóanyagaival izomgörcsöket és töréseket gyógyítanak.