Pillangósvirágúak családja, hüvelyesek rendje, zárvatermők, valódi kétszikűek, lombhullató, kerti növény, dísznövény, 

 

Eredet:

Az Egyesült Államok keleti részén, a Földközi-tenger partvidékén honos. Hozzánk Dél-Európából került be. A legenda szerint egy ilyen fára akasztotta fel magát Iskarióti Júdás, innen kapta európai változatának nevét.

 

Jellemzői:

5- 10 m magasra megnövő bokor vagy többtörzsű fa, mely áprilisban, májusban az idősebb ágakon rózsaszín virágokat hoz. Lapos termése barna hüvely. Virágzás után érdemes megmetszeni. Fiatalon fagyérzékeny, tőzeggel védhetjük a hidegben.  

 

Napos, meleg helyet kedveli, szárazságtűrő, átlagos talajt szereti. Nem kedveli az átültetést. Fiatalon csak nyugalmi időszakban történhet ez meg. Nem megfelelő tartási körülményeknél verticilliumos rothadás léphet fel.  

 

Alfajok:

-A Kanadai júdásfa (Cercis canadensis) ideális kerti fa. Formája gömbölyded. Tavasszal a levelek kifejlődése előtt hozza virágait, melyek hasonlítanak a borsóéhoz. Az ágak mentén és a fa törzsén fürtökben nőnek a hajtások. Nyáron a virágok helyén babhoz hasonló hüvelyek fejlődnek, melyek ősszel díszlenek a növényen. Levelei szív alakúak, váltakozó állásban nőnek, kezdetben mélyvörös színűek, később zöldre váltanak.

- A vöröslevelű júdásfa (Cercis siliquastrum ’Applachia Red’) kerekded levelei vese formájúak, vöröses színűek. Bokorfa. Szoliterként (magányosan és háttérnövényként) alkalmazzuk.