Páfrányfenyőfélék családja, páfrányfenyő-alakúak rendje, lombhullató, gyógynövény, kétlaki fa 

 

Eredet:

Kína termékeny, homokos talajú, napos védett területein honos. A legősibb fenyőfélénk, 200 millió éves nemzetség utolsó képviselői. A Kárpát-medencében mellékfafajként fordul elő.  

 

Jellemzői:

Lombleveleit tavasszal kihajtja, ősszel megszabadul tőlük. Nagy, terebélyes, felfelé törő vezérhajtású fa. Bemetszett legyező alakú levelei ősszel besárgulnak. Termése kellemetlen szagú, inkább porzós egyedeket ültessünk. Jól tűri a városi szennyezett levegőt. Ehető fehér magbelét kemény héj védi. A kínai gyógyászatban levelével és magjaival a tüdő betegségeit gyógyítják. Az elsárgult, őszi levelek kivonata olyan vitamint tartalmaz, mely erősíti az érfalakat, csökkenti a szövetkárosító szabad gyökök képződését. Terpénjei gátolják a vérlemezkék összetapadását. Javítja az agyműködést és a sejtek energia-háztartását is.