Lombhullató fa, gyógy- és fűszernövény, csonthéjas, zárvatermő, valódi kétszikű, 

 

Eredet:

Délkelet-Európa, Himalája, Kína nyílt erdőségeiben honos. Hazánkban is sokfelé ültetik. Ez az étkezési dió.

 

Jellemzői:

Levele sötétzöld, összemorzsolva aromás illatú. Sima kérge ezüstös, később repedezett. Tavasz végén, nyár elején nyitja barkáit, levelei több kihegyezett levélkéből állnak, összetettek. Termése zöldszínű, rövid kocsányú csonthéjas. Ebben van a dióbél. Felhasználása igen sokrétű. A magyar konyha egyik legkedveltebb alapanyaga. Főzésnél, sütésnél egyaránt elengedhetetlen kellék. Saláták, sütemények ízesítésére használják. Az éretlen, lágy héjú termését is gyűjtik. Fogyasztása csökkenti a vér koleszterinszintjét. A magvakból préselt olajat szappangyártásra és étkezére használják. Leveleiből teát készíthetünk, amely jó a magas vérnyomás, a bélférgesség és a bélhurut ellen. Levele szétmorzsolva vagy leforrázva rovarűzésre, bőrkiütések gyógyítására alkalmas. Kérge, levele, zöld termésfala adja az igen gyakran használt és elterjedt, híres diópácot. Ez egyfajta barna festék, melyet faanyagok festésénél, pácolásánál használunk.