Mirtuszvirágúak rendje, örökzöld fa vagy cserje, fűszer- és gyógynövény, zárvatermő, kétszikű, 

 

Eredet:

Antillákon, Amerika trópusain, a Karib-szigeteken honos. Európába a XVI-XVII. századtól vált igazán ismertté, majd a háborúk alatt sokat kivágtak belőlük.

 

Jellemzői:

10-12 méter magas szegfűborsfa, nagy, hosszúkás, bőrszerű levelei annak. Illatos, csomókban nyíló, zöldesfehér virágai, fürtökben levő bogyói júliusban és augusztusban érnek. Bogyóit zölden és éretten egyaránt gyűjtik, majd szárítják.  Kérge, levele, termése is aromás illatú. Nagyon elterjedt és közkedvelt fűszernövény. A fahéj, a bors, a boróka és a szegfűszeg kissé csípős ízét egyesíti a szegfűbors. Édes és sós ételek fűszerezésére egyaránt használjuk. Magjából nyert olajában van minden gyógyító ereje mert eugenolban gazdag. Emésztés elősegítésére, fájdalomcsillapításra, érzéstelenítésre használják. A termés és a levelek szegfűillatú olaját kozmetikumokba keverik. A jamaikaiak forró teáját megfázás ellen, menstruációs görcsökre és gyomorbántalmakra isszák. A costa rica-iak emésztési zavarokra, szélszorulásra, cukorbetegségre használják. Kubában frissítőként tartják számon. A guatemalaiak szétnyomott bogyóit külső horzsolások, izületi-és izombántalmak kezelésére használják. Nagy koncentrációjú olaját lenyelni tilos! Hányingert, hányást, görcsöket okoz. Érzékeny, ekcémás bőrre ne használjuk, gyulladást okozhat. 

 

Alfajok:

-A Pimenta racemosa kicsi, örökzöld fa. Leveléből lepárlással nyert illóolaj a Bay-olaj. Az Antillákon őshonos.