Mirtuszfélék családja, mirtuszvirágúak rendje, gyógynövény 

 

Eredet:

Orvosságként nem használták. Gyógyító hatását délen a Choctaw indiánok ismerték fel. Leveleit megfőzték, valamint forrázatát lázcsillapításra használták. Később Louisiana telepesei is megismerték gyógyító erejét. A XIX. században Samuel A. Thomson terjesztette és népszerűsítette el. Az első gyógyszer készítője is ő volt. Meghűlésre, hasmenésre, influenzára, fertőző betegségekre és lázcsillapításra használta. Ez az elmélet az Észak és Dél között zajló háború után elvesztette népszerűségét. New Jerseytől a Nagy Tavak vidékéig, délen Floridától Texasig őshonos.    

 

Jellemzői:

Kérge szürke, ágai viaszosak, levelei sűrű, finoman csipkézett, gyantásmirigyekkel teltek. Összetörve finom illata van. Tavasszal nyílnak sárga virágai, melyből később viasszal sűrűn borított dió alakú gyümölcsök fejlődnek. Ezt használták gyertyakészítésre. Metszeni kell. Néhány év múlva gyökere kérgét hasznosíthatjuk. Lázcsillapításra, hasmenésre, vérhas ellen használható.