Kétnyári növény, fűszer- és gyógynövény 

 

Eredet:

Az ókori görögök felismerték gyógyító hatásait. Zellerbort adtak a győztes atlétáknak. A történelem során mindig gyógyításra használták a zellerből készült varázsitalokat. Az ókori indiai ajurvédikus orvosok a zellermagot vizelethajtásra, influenzára, megfázásra, emésztési zavarokra, izületi gyulladásra, máj- és lépbetegségek kezelésére használták. Aztán a középkori német- és angol orvosok is nagy jelentőséget tulajdonítottak neki. Később a herbalisták elhízás, álmatlanság, idegesség, különböző rákbetegségek, menstruáció elősegítésére, vetélés előidézésére, nemi vágy fokozására ajánlották. Furcsa módon a XIX. század amerikai botanikus orvosaira, az eklektikusokra nem volt nagy hatással.  

 

Jellemzői:

Hazánkban is termesztett kétnyári növény. Első évben vaskos gyökeret és tőrózsában álló leveleket hajt. A második évben zöldesfehér virágernyőt és a termést nevel. Öntözzük, mert kemény, rostos, keserű lesz, nem lesz lédús. Enyhe éghajlatnál szinte egész évben nő. Ízletes termése pikáns ételek ízesítője, vagy megőrölve sópótlónak használják. Levele vitaminokban és ásványi sókban nagyon gazdag. Levesek, saláták, sajtkrémek, raguk, sültek ízesítésére használjuk. Hajtásának anyagai serkentik az emésztőenzimek működését. Lepárlással nyert illóolaja és a magok méregtelenítő hatásúak, izületi fájdalmakra, köszvényre használják. Kínai kutatások igazolják, hogy a növényből készült tinktúra vérnyomáscsökkentő, nyugtató, gombaölő. Olyan vegyületeket (pszoralének) is tartalmaz, mely pikkelysömör és a rák egy fajtájára, az ún. T sejt nyirokcsomó-daganat kezelésére használják. Ez még további kutatásokat igényel. Ezek a vegyületek a pszoralének, olykor kiütéseket okozhatnak a zellertermelők között. Elhullott magjai képesek önvetéssel is szaporodni.