Évelő növény, gyógynövény

 

Eredet:

Nemzetség neve melissa, görögül méhet jelent. A méhek nagyon szeretik ezt az illatos virágot. Az ókori görög orvos Dioszkoridész leveleit sebek gyógyítására, borral keverve pedig különböző betegségek gyógyítására használta. Plinius, római természetgyógyász vérzéscsillapításra használta. Arab orvosok a X. században szorongás és idegesség ellen javasolták. A középkori Európában a Melissa-víz annyira népszerű nyugtató- és csillapítószerré vált, hogy Nagy Károly elrendelte, minden gyógynövénykertben termesszék a mézfüvet. A középkori Európa herbalistái álmatlanságra, fejfájásra, fogfájásra, izületi gyulladásra, kelevényekre, emésztési zavarokra, menstruációs görcsökre, szinte minden betegségre ajánlották. Később azonban az észak-amerikai bevándorlók meglepően kevés betegségre használták fel.      

 

Jellemzői:

Napjainkban is jól ismert gyógynövény. Elágazó, egyenes szárú, kb. 60 cm magasra növő évelő növény. A mentacsaládra jellemző négyzet alakú szára van. Egész nyáron nyílnak kicsi, kétajakos, fehér vagy sárga fürtökbe tömörülő virágai. Föld feletti részei minden évben elhalnak, de gyökerei évelők. Magról, dugványról vagy gyökérosztással egyaránt szaporítható. A félárnyékos helyet kedveli, teljes napfénynél elveszti aromáját. Gyógyászati céllal leveleit még virágzás előtt gyűjtsük be. Gyorsan meg kell szárítani, nehogy levelei elfeketedjenek. A szárítás során illatanyagai egy részét elveszti. Szárítás után porítjuk, majd jól záródó átlátszatlan edényben tároljuk. A mézfű tartalmaz ún. polifenol vegyületeket, amelyek sokféle gyulladást okozó baktériumok, többek között a Sreptococcusok és a mycobaktériumok okozta fertőzések leküzdésében segíthetnek. Érzéstelenítő hatású eugenolt is tartalmaz, ezért segíthet a sebek okozta fájdalmak csökkentésében. Herpesz és más vírusfertőzések, nyugtató, fájdalomcsillapító hatású, menstruációs görcsök kezelésében használják.