Évelő lágyszárú növény, fűszer- és gyógynövény, fűféle

 

Eredet:

A trópusi Délkelet-Ázsia művelt területein, termékeny talaján honos.

 

Jellemzői:

Kúszó gyöktörzsű, töve bokros, szára vaskos és bütykös, levelei hosszú, hegyes kard alakúak. Nyáron szőrös bugavirágzatban, fehéres füzérekben nyílik. A fiatal levelek a hajtáscsúcson emelkednek ki a levélhüvelyből. Thaiföldön lehántolt szárát édességként vagy sült hal mellé fogyasztják. Szárából préseléssel nyert cukros nedüt üdítőként fogyasztják. Ez a lé, mely a szár rostos bélszövetének nedve, magas szacharóztartalmú, kristályosítással barna, majd ennek finomításával fehér cukrot készítenek. A cukorgyártás mellékterméke a melasz, mely ásványi sókban gazdag, az aranysárga szirup és a rum. A nádcukor édesítésre és konzerválásra alkalmas. A szár maradványai alkohol, tüzelő, papír és viaszos polírozó készítésére alkalmasak. A cukornád nedve enyhíti az asztmás tüneteket, nyálkaoldó hatású. Ázsiában külsőleg sebek, kelések kezelésére alkalmas. Gyökere hatóanyagai vizelethajtók. Óvakodjunk a túlzott cukorfogyasztástól. Egészségtelen, különböző betegségeket idéz elő, fogszuvasodást, elhízást, szívpanaszokat okozhat.