Fenyőfélék családja, tűlevelűek rendje, örökzöld növény, fás szárúak, kerti növény, dísznövény, nyitvatermők vagy zárvatermők, fa, cserje, bokor is lehet

 

Jellemzői:

Mindennapi nyelvhasználatunkban nem soroljuk a fenyők közé a ciprusokat, borókákat, tiszafákat, tujákat, csak a hagyományos tűlevelű fenyőket, mint az ezüstfenyő, lucfenyő, pedig ezek is idetartoznak. Nyitvatermőknek nevezzük őket, gyakran hívjuk őket örökzöldeknek. A lomblevelű örökzöldek, mint a babérmeggy, kecskerágók a szakmai nyelvhasználatban az örökzöldek. Ezek a zárvatermők.

 

Tartása:

Az örökzöld növények ültetésének legideálisabb időszaka a tavasz, április eleje. Az őszi ültetés kevesebb eredményt hoz, néhány fajta, mint például a mamutfenyő, alig ered meg. Ezen belül is a legjobb a szeptember hónap.  Az örökzöld lombú növényeknek a novemberi hónap nem jó az átültetésre, ellentétben a lombhullató fákkal és cserjékkel. Azonban az edényben nevelt növényt a fagyos idő kivételével, bármikor ültethetjük. Olyan 25-30 cm mély gödröt ássunk, trágyát, műtrágyát ne tegyünk bele.  Ha szükséges, akkor sekély talajcserét alkalmazzunk. Ültetés után, ha már begyökeresedtek az új helyükre, akkor kevés törődéssel is beérik. Néhány fenyő esetében több évig is eltarthat ez a folyamat, gyökérzetük lassan fejlődik, növekszik. A szárazságtűrő fajtákat öntöznünk kell. A törődés az öntözéssel és a gyomlálással ki is merül. Valamennyi örökzöld növényt és fenyő formáját alakítani tudjuk metszéssel. Ezek a fenyők és mészkerülő növények tápanyag-utámpótlást nem igényelnek. Trágyázni, tápoldatozni a mésztűrő, lomblevelű fákat és cserjéket lehet, nem muszáj.

A növény akkor szárazságtűrő, ha új helyén begyökeresedett, 5 éves növény, két csapadékmentes nyári hónapot túlélt.  Akkor beszélünk a növény begyökeresedéséről, ha az új helyén már 2 éve él. Vannak fenyők és örökzöldek amelyek teljesen télállóak, vannak kissé fagyérzékenyek, kifejezetten fagyérzékenyek és vannak nem télálló fajták. Ezen információk tudatában meg tudjuk óvni növényünket a téli időjárás veszélyeitől.  Téli növényvédelmet biztosíthatjuk talajtakarással, kedvezőbb mikroklímájú hely biztosításával, téli árnyékolással.

Szinte mindegyik fenyő és örökzöld fényigényesnek mondható. Vannak bizonyos fenyők, amelyek ideig óráig eltűrik a félárnyékos, árnyékos helyet, de mindenképpen a szépsége rovására megy. Ezeken a növényeken gyakrabban jelennek meg a kártevők. Viszont a lomblevelű örökzöldek néhány példányát mondhatjuk kifejezetten fényigényesnek, illetve árnyéktűrőnek.

Nagyon fontos a megfelelő fák és örökzöldek kiválasztása kertünkbe. Többféle dolgot kell figyelembe vennünk kertünk tájolásától a család szerkezetéig, összetételéig. Szakember segítségét is kérhetjük az ideális kerttervezéshez. Sok jó és hasznos tanáccsal fog ellátni bennünket. A tavaszi, nyári és őszi hónapokban biztosan sok örömünk lesz az udvarunkban, növényeinkben. Ügyeljünk arra, hogy néhány látványos fa és örökzöld ültetésével a téli szürke időszakot is feldobjuk. Erre kitűnően alkalmasak a magyalok, melyeknek élénk színű és tarka levelei a díszei. Vannak növények, amelyek a tél vége felé virágoznak. Vagy színes kérgű fákat válasszunk, amelyek a téli lombtalan hónapokban ezzel varázsolják széppé udvarunkat, kertünket, és ezzel megszépítik a dolgos mindennapjainkat.

Betegségre hajlamos fajt ne ültessünk.  Ha mégis megbetegszik, a növényünk ne sajnáljuk kidobni és helyette másik példányt ültetni. 

 

-A Közönséges jegenyefenyő (Abies alba) Közép- és Dél-Európa hegyvidékes területein honos. Nagyra növő tűlevelű fa. Ebből kifolyólag tágas parkba, nagy kertbe célszerű ültetni. Rügyei nem gyantásak, tobozai 10-20 cm, éretten barna színűek. Közepesen vízigényes, a meszes talajt nem kedveli, nem fagyérzékeny.

-A Közönséges jegenyefenyő csüngő fajtája (Abies alba ”Pendula”) lecsüngő oldalhajtásai miatt lehet kertünk dísze. Lassan növő, kisebb kertekben is ajánlott ültetni. Levelei nem szúrósak, fésűsen állnak. A nedvesebb helyet szereti, nem fagyérzékeny, de az átültetés megviseli.

-A Közönséges jegenyefenyő oszlopos fajtája (Abies alba ”Pyramidalis”) keskeny, kúpos, karcsú alakja teszi érdekessé. Tűlevelei 1-2 cm nagyságúak, lassan növő, kis helyigényű fajta. A legszebb példányok már legalább 15 évesek. Ajánlott öntözni, mert lassan nő. Talajra nem különösebben érzékeny, nem fagyérzékeny.

-A Santa Lucia-hegységi jegenyefenyő (Abies bracteata) Kalifornia egyik tengerparthoz közeli hegységében honos, ritka és különleges fenyőfajtája. Különlegessége a kúpos alakjában rejlik. Tűlevelei 4-6 cm-re nőnek, nagyon szúrósak. Rügyei orsó-tobozai tojás alakúak, hosszan kinyúló fellevelekkel. Jól tűri a szárazságot, talajra nem különösebben érzékeny, kifejezetten fagyérzékeny. Nem jól tűri az átültetést.

-A Görög jegenyefenyő (Abies cephalonica) neve utal rá, hogy Görögország hegyvidékein honos. Lassan, de nagyra növő, széles, kúp alakú fenyő. 5-6 éves kora után már gyorsabban nő. Tűlevelei 2-3 cm hosszúak, szúrósak. Az egyik legelterjedtebb, legellenállóbb fenyőféle hazánkban. Az Alföldön sok gyönyörű példányával találkozhatunk. Nagy helyigényű, szárazságtűrő, talajra nem igényes, nem fagyérzékeny. Nem jól tűri az átültetést.

-A Görög jegenyefenyő törpe fajtája (Abies cephalonica „Meyers Dwarf”) neve utal törpe méretére. Eleinte gömb alakú bokor, általában 10 éves kora után függőleges vezérhajtást nevel, széles, tömör, kúp alakú koronát hoz. Tűi nem szúrósak, sziklakertekben és kiskertekben egyaránt pompázik. Nagyon szárazságtűrő, talajra sem igényes, nem fagyérzékeny növény.

-A Kolorádó jegenyefenyő (Abies concolor) az észak-amerikai Sziklás hegységből származik, szabályos kúp alakú, nagyméretű fenyő. Nagy kertekbe, parkokba ajánljuk. Nagyon szárazságtűrő, talajra nem érzékeny, de a túl meszes talajt nem kedveli, teljesen télálló. Az átültetést nem jól tűri. 

-A Kolorádó jegenyefenyő törpe fajtája (Abies concolor „Globosa”) gömb alakú, neve utal törpe méretére. Hosszú, rugalmas tűlevelei ezüstkékek. Nagyon jól tűri a szárazságot, teljesen télálló, a meszes talajon nem alakul ki az ezüstkék színe. 

-A Kolorádó jegenyefenyő kék lombú fajtájának (Abies concolor „Violacea”) tűi hosszúak, lombozata laza szerkezetű, koronája kicsit szellős. Nagy helyigényű. Sok évet kell várni arra, hogy elérje szép, formás alakját, de megéri. Szép kék színe csak mészben szegény talajban alakul ki. Nagyon jól tűri a szárazságot, télálló. 

-A Fancsing-hegyi jegenyefenyő (Abies fanjingshanensis) Közép-Kínától kicsit délre él. Közepes termetű fává nő. Lombozata szép, hajtásai zöldek, vesszői később vörösesbarnák lesznek. Igen ritka, különleges, tűi 2-3 cm élénkzöld színűek, fonákjuk hófehér. Közepes vízigényű, a savanyú talajt kedveli. 

-A Közép-kínai kék tobozú jegenyefenyő (Abies fargesii) Kína középső részén honos. Feltűnő, igazi jelenség, közepes méretű, tűlevelei 2-2,5 cm nagyságúak, sötétzöldek, fonákjuk ezüstfehér. Kék tobozai 5-10 centiméteresek. Közepes vízigényű, meszes talajt nem kedveli, nem fagyérzékeny. 

-A Momi jegenyefenyő (Abies firma) Japán egyik leggyakoribb fenyőfajtája. Nagyra nő. Érdekessége a kúp alakú koronáján a tűlevelek fecskefarokszerű csúcsa miatt. Lombkoronájának színe világoszöld, tűi hosszúak 2-6 centiméteresek. Közepes vízigényű, csak a savanyú talajt kedveli, nem fagyérzékeny. A fiatal példányok jól tűrik az árnyékos helyeket.

-Az Óriás jegenyefenyő (Abies grandis) Észak-Amerika csendes-óceáni partvidékének hegységeiben őshonos. Növekedése rendkívül gyors, a jegenyefenyők között a leggyorsabb. Egyes példányai akár 100 méterre is nőhetnek. Fényes, olajzöld hajtásai vannak, nagy, 3-6 cm tűlevelei pedig fényes sötétzöldek. Gyönyörű, de mérete miatt csak nagy parkokba ajánlott az ültetése. A fiatal példányokat öntözzük, később már jól tűri a szárazságot. Nem fagyérzékeny.

-A Koreai jegenyefenyő (Abies koreana) Korea déli hegyvidékén őshonos. Lassan növő, kis növésű, kúp alakú fenyő. Tűlevelei 1-2 centiméteresek, fonák része pedig vakítóan fehér. Kékeslilás színű tobozait már a 10 éves példányok hozzák. Vízigényes, rendszeresen öntözni kell. A meszes talajt nem kedveli, nem fagyérzékeny, a száraz levegőre érzékeny.

-A Koreai jegenyefenyő törpe, kék fajtája (Abies koreana „Blauer Eskimo”) csodálatosan szép. Neve utal rá, hogy kis növésű, lombja szabályos gömb alakú, szürkéskék színű, tűlevelei nem szúrósak. Sziklakertekbe is ajánljuk. A magyar időjárási viszonyokat nagyon kedveli. Közepesen vízigényes, nem fagyérzékeny.

- A Koreai jegenyefenyő törpe, elterülő fajtája (Abies Koreana „Green Carpet”) kezdeti növekedési szakaszában lapított, gömb alakú, majd a föld felett szélesen elterül. Sűrű, tömött a lombja. Tűlevelei zöldek, fonákjuk ezüstfehér. Sziklakertekbe is ajánljuk. Jól bírja a tűző napot is. Közepes vízigényű, semleges talajt kedveli, télálló.

-A Koreai jegenyefenyő kis levelű fajtája (Abies Koreana „Oberon”) lassú növésű, lombozata kicsi, szabályos, méregzöld színű. Gyönyörű kecses fácska, a kiskertek kedvelt növénye. Nincsenek tipikus tűlevelei. Közepesen vízigényes, semleges talajt kedveli, nem fagyérzékeny.

-A Koreai jegenyefenyő csavart tűjű fajtája (Abies Koreana „Silberlocke”) lassú, kis növésű fa. Sokáig bokorszerű, később hoz egy függőleges vezérhajtást. Felkunkorodott leveleinek a fonákját látjuk, mely hófehér színű, olyan mintha havas, zúzmarás lenne a növény. Vízigényes, télálló, metszéssel alakítható.

-Az Arizonai jegenyefenyő ezüstlombú fajtája (Abies lasiocarpa ssp. Arizonica „Argentea”) teljesen olyan, mint az ezüstfenyő. Csak a hajtások tapintása után tudjuk megkülönböztetni őket egymástól. Ennek puha, selymes a tapintása. Tűlevelei viaszos, ezüstkék színűek. Arizona magashegységeiből származik, a nálunk levő klímát jól tűri. Szárazságtűrő, nem fagyérzékeny.

-Az Arizonai jegenyefenyő törpe fajtája (Abies lasiocarpa ssp. arizonica „Compacta”) a növény méretéhez képest vastag a törzse és ágai. Szárazságtűrő, sziklakertek növénye lehet. Télálló.

-Az Óriástobozú jegenyefenyő (Abies magnifica) Kaliforniában honos. Sárgásbarna a hajtása, tűlevelei szürkészöldek. Közepesen vízigényes, fagyérzékeny, a savanyú talajt kedveli. 

-A Kaukázusi jegenyefenyő (Abies nordmanniana) hazánkban a normandiai néven ismeretes. A Kaukázusban honos, Normandiához nincs köze. Alexander Nordmann finn botanikus fedezte fel, róla kapta a nevét. Nagytermetű, kúp alakú fenyő. Nagy helyigényű, széles körben elterjedt növény hazánkban. Tűlevelei fényeszöldek. Közepesen vízigényes, nem fagyérzékeny.

-A Kasmíri jegenyefenyő (Abies pindrow var. Brevifolia) gyorsan növő, zárt, kúp alakú fajta. Tűlevelei fényes sötétzöldek, erősek. Nagy kék tobozai gyönyörűek. Szárazságtűrő, talajra nem igényes, télálló növény.

-Az Andalúziai jegenyefenyő (Abies pinsapo) közepes, kúp alakú növény. Mégis helyigényes. Tűlevelei 1 centiméteresek, a fiatal példányokon szúrósak, míg az öregebbeken tompák. Spanyolország déli hegyvidékein honos. Szárazságtűrő, a fiatal példányokat védjük a fagyveszélytől.

-Az Aranyhajtású andalúziai jegenyefenyő (Abies pinsapo „Aurea”) lassan növő, kezdetben bokorszerű. Hajtásai hengeres alakúak, az első évben aranysárgák, a második évben kénsárgák, kékes csillogással. Egyedi megjelenésű. Szárazságtűrő, talajra nem igényes, fagyérzékeny. 

-Az Andalúziai jegenyefenyő szürkéskék lombú fajtája (Abies pinsapo „Glauca”) lassan növő, szabályos kis fává nő. Hajtásai hengeres alakúak, viaszos, szürkéskék színnel. Országszerte sok példánya van. Szárazságtűrő, talajra nem igényes, télálló.  

-A Törpe andalúziai jegenyefenyő (Abies pinsapo „Horstmann”) szabálytalan gömb alakú fenyő. Sűrű, husos hajtásai, zárt bokra, szürke színe van. Szárazságtűrő, talajra nem igényes, fagyérzékeny.

-A Nemes jegenyefenyő kék lombú fajtája (Abies procera „glauca”) az USA északnyugati hegyvidékén honos. Tűlevelei sűrű, kék színűek, nem szúrósak.  Nagy tobozaival egyik legvarázslatosabb fenyőfajta, nálunk nincs termesztve. Nem vízigényes, nem fagyérzékeny, színe csak a mészben szegény talajban lesz gyönyörű kék.

-A Görbetűs jegenyefenyő (Abies recurvata) Közép-Kínában honos. Nagy növésű fa, kúp alakú koronája zárt, világosszürke hajtásokkal. Tűlevelei fényeszöld, húsos, merev, visszahajlók. A csúcs közelében gyakran ezüstösen hamvasak. Tobozai kicsi, lila színükkel kápráztatják el a szemünket. Szárazságtűrő, talajra nem igényes, télálló. 

-A Veitch-jegenyefenyő (Abies veitchii) Japán hegységeiben honos. Hazánkban gyakori fenyőfajta. Tűlevelei szürkészöldek, fonákja fehér színű, ezzel cirmos lombszínt ad a növénynek. Tobozai kicsi, kékeslila színűek. Közepesen vízigényes, a meszes talajt nem tűri, nem fagyérzékeny.

-Az Anka jegenyefenyő (Abies x insignis) az andalúziai- és kaukázusi fenyők keresztezése. Lassan növő, vaskos törzsű, kúp alakú fa. Szárazságtűrő, talajra nem igényes, télálló.