Tiszafafélék családja, tiszafavirágúak rendje, örökzöld növény, kétlaki, toboztermő, fa vagy cserje, 

 

Eredet:

Északi mérsékelt öv meszes talajú erdeiben honos. Ma már hazánkban is honos, középhegységünkben szép számmal fordul elő. Más néven tiszafenyő. 

 

Jellemzői: 

Lassan növő, hosszú életű bokor vagy bokorfa. Az idősebb példányok több, mint 2000 évesek. Lombszíne komor, sötétzöld. Rugalmas tűlevelei fésűszerűen síkba hajlók. Nagy helyigényű növény. A nőivarú egyedek piros bogyókat teremnek. Magját húsos magköpeny veszi körül. A magköpeny kivételével a növény minden része mérgező! A lovak számára halálos kimenetelű a fogyasztása, a szarvasokra és őzekre viszont nem. Leveleinek hűtött főzetével idegrángásos állatokat gyógyítanak. Nagyon vigyázzunk, mert rosszul alkalmazva, bénulást okozhat. Parázsló, nedves hajtásainak füstje szúnyogriasztó hatású. Kemény és tartós fájából már a kőkorszakban is íjat készítettek, kéziszerszámokat faragtak.