Örökzöld cserje, gyógynövény, bogyótermés

 

Eredet:

Több mint 1000 éve a kínai kultúrától egészen az amerikaiig vizelethajtóként használták. Galenus, római orvos összehúzó hatású leveleit sebek kezelésére, vérzés elállítására használta. A XIII. században Marco Polo híres útinaplójában arról számolt be, hogy a kínai orvosok vese- és húgyúti betegségek gyógyítására vizelethajtóként alkalmazták. Az észak-amerikai telepesek azt tapasztalták, hogy az ottani indiánok széles körben használták a növényt, húgyúti betegségekre. Az amerikai indiánok a növény bőrös leveleit dohánnyal keverték össze, az így kapott keveréket kinnikinniknek nevezték. 1852-ben a vegyészek elkülönítették a gyógynövény hatóanyagát, az arbutint.                                 

 

 

 

Kisméretű, ágas-bogas, örökzöld cserje. Ribizli méretű, élénkvörös, húsos bogyókat terem. A növényi gyógyászatban azonban nem a bogyók az értékesek, hanem a levelek. Gyökerei hosszú, szálas, töve fás, levelei bőrszerűek, virágai apró, fehér színűek. A növény kavicsos, köves területeken terem. Mérsékelt égöv alatt érzi jól magát. Általában hajtásról termesztik. Fagytűrő. Leveleit az első fagyok alatt szedjük, tűzhely sütőlapján szétterítve melegen szárítsuk őket. A medveszőlő hatóanyaga az arbutin, vizsgálatok szerint a húgyúti szervekben kémiailag hidrokinonná (fertőzésgátló anyaggá) alakul át. Emellett vizelethajtó anyagokat, urszolinsavat, erős összehúzószereket (tanninokat) és egy allantion nevű vegyületet is tartalmaz, amely serkenti az egészséges, újonnan osztódott sejtek növekedését. Sebgyógyításra, magas vérnyomásra, nőgyógyászati problémákra, hasmenésre használják. A vizeletet gyakran zöldre színezi a medveszőlő használata. A tannintartalma olyan nagy, hogy bőrcserzésre is felhasználható. A tannin nagy mennyiségben gyomorirritációt okozhat. A tanninok rákkeltő és rákellenes hatást is hordozhatnak.