Árvacsalánfélék családja, ajakosvirágúak rendje, örökzöld félcserje, fűszer-és gyógynövény, évelő növény

 

Eredet:

Dél-Európa sziklás, száraz, mediterrán területein honos. Köznapi nevén kerti zsálya, skarlát zsálya, muskotályzsálya. Az ókori görögök és rómaiak a rozmaringhoz hasonlóan kezdetben húsok tartósítására használták, azonban hamarosan rájöttek gyógyító hatásaira. A X. században az arab orvosok a halhatatlanság füvének tartották. Majd Európában is így tartották a növényt. A XVI. században holland utazók elvitték Kínába. A kínai gyógyászat álmatlanság, elmebaj, kedélybetegség, emésztési- és menstruációs panaszok, emlőgyulladás ellen használta. A telepesek Észak-Amerikába is magukkal vitték, ahol a népi gyógyítók álmatlanság, epilepszia, kanyaró, tengeribetegség, bélférgek ellen alkalmazták.   

 

 

 

Elágazó szárú, magas, örökzöld, bokros, illatos félcserje. Szürkésen molyhos, illatos leveleinek egy része télálló. Nyáron nyílnak apró fehér, rózsaszínű, kék vagy lila virágai. Elvirágzás után vissza kell vágni. Ma is nagyon népszerű a gyógyászatban. Felhasználása sokrétű. Levelei erős aromás illata a szárítás során fokozódik. Fűszer készül belőle, mely a zsíros ételek emésztését segíti. Szárnyasok töltelékét ízesítik vele. Virágait salátákba teszik, teát főznek belőle. Levelei forrázata frissítő és fertőtlenítő hatású. Hormonjellegű hatóanyagai vannak. Értékes illóolaja izzadásgátló, sebek gyógyítására, emésztésjavító, cukorbetegség gyógyítására, torokfájásra, ínyvérzésre, görcsoldásra, nőgyógyászati problémák kezelésére használják. A zsályából készült olaj (zsályaolaj) toxikus hatása miatt lenyelni tilos!