dísznövények, zárvatermő, egyszikű, kerti növény, szobanövény, lágyszárú, virágos növény, 

 

Eredet:

A XVIII. század közepén a botanikusok néhány lepréselt példány alapján ismerték csak. A XIX. században tömeges importjuk indult meg, innentől rendeznek neki évenkénti rendszerességgel kiállításokat. Ezeket a példányokat a trópusi őserdőkből, életük kockáztatásával gyűjtötték be, külön expedíciókat szerveztek. Hosszú heteken át szállították a tengerpartokig öszvérháton, hogy fel tudják rakni a hajókra. Zsúfolt ládákba tették, ahol jelentős részük elrothadt. Azt a keveset, ami megmaradt és át tudták szállítani Európába, az pedig az agyonfűtött növényházakban nem megfelelő talajon és nem megfelelő vízmennyiség miatt pusztult el. A főurak ezekért a növénycsodákért vagyonokat voltak képesek adni. Az angol főurak növényházakat hoztak létre, kertészeket, szakembereket szerződtettek. Kezdetben árveréseken vásárolták. Szervezett expedíciók mentek, hogy minél több növényt hozhassanak be. Ma sok százezernél is több faj, keresztezés, hibrid, változat létezik. A tanulmányozásuk alapján kiderült, hogy sok száz orchidea és bromélia faj kiválóan tartható szobában, ablakpárkányon, erkélyen, kertekben, munkahelyeken. A régen mesés összegekbe kerülő, sőt esetenként emberi életekbe is, ritkaságok nagy része ma már elérhető áron beszerezhető, sőt házilag is szaporítható. A szakembereknek hosszú-hosszú évtizedekig tartott míg felismerték, kitapasztalták ezen fajták nevelését, ápolását, gyakorlati fogásait. Az angolok és a németek élen jártak e növény kutatásában. Az I. Világháború alatt a nagy gyűjtemények jó része elpusztult, a két világháború közt Amerikába került át az orchideakutatás központja. A II. Világháborúban már nem sérültek ezek a ritkaságok. Magyarországra viszonylag későn, a múlt században jutottak el ezek a növények, és akkor is csak néhány főúri kertészetbe. Nálunk először Galambos Mária sikerrel próbálkozott magvetéssel, de eredményei nem hasznosították. Utána Domokos Mária és Retkes József ért el jelentős eredményeket a szaporításban.

1902-ben Noel Bernard megállapította a vizsgálataival, hogy bizonyos gombafajták alkalmasak egy-egy orchideacsoport magvacskájának táplálására, nevelésére. Ezeket a gombákat Rhizochtonia-nak nevezzük. Fakérgen vagy korhadó anyagon élnek, függetlenül az orchideáktól, de fejlődésük csak az orchidea gyökérrel szimbiózisban (kölcsönös együttélés, mely mindkét szervezetnek hasznára válik) teljes. Arra kell vigyázni, hogy ne szaporodjanak ezen gombák túl, mert akkor megöli a növénykezdeményeinket.

Az emberiség tömegesen pusztítja ezeknek a növényeknek az élőhelyét, írtja az őserdőket. A természetes élőhelyükön élő növényeknek kérdéses a jövője, pontosan az élőhelyükben okozott károk miatt.

1856-tól a fajok, a nemek keresztezésével tudatosan hoztak létre hibrideket. Innentől kezdve szárnyal az orchidea kultúra, mely az átlag ember otthonába költözhet.

1922-ben Knudson cukor segítségével kiiktatta a kísérő gombákat, így a szaporítási esélyeket növelte.

Két nagy trópusi orchidea terület létezik: Dél-kelet-Ázsia és szigetvilága, Közép- és Dél-Amerika. 

Az orchideák, a broméliák és más hasonló fákon lakó növények nem élősködők, hanem epifiták. A bromélia-félék az Amerikai kontinensen őshonosak, Közép- és Dél-Amerikától Chiléig. A broméliatermesztés múltja nem ilyen régre nyúlik vissza, mindössze néhány évtizedes múltja van. Szaporításukhoz szaktudásra van szükség, a magvak fényben csíráznak.

 

Jellemzői:

Az orchidea virága hasonló a többi egyszikűéhez. Két lepelkörének három darab külső és három belső levele van. Az ivarszervek a legjellemzőbbek a családra. A bibe és a porzószál összenőtt, egy oszlopot alkot. Ezen a tengelyen helyezkednek a termőre nőtt porzók. 

 

Tartása:

A növények jó közérzetét megfelelő ültetési közeggel és alkalmas edény kiválasztásával teremthetjük meg. Az orchideák és broméliák tartásának alapvető szempontja a növények környezeti igényeinek összhangja és megteremtése. Ide tartozik hőmérséklet, fény, vízfelvétel, a levegő páratartalma, légmozgás, a gyökérszint vízellátása, a táplálás harmóniája. 

A növény átültetéséhez ma már kapható megfelelő föld, tőzeges. A virágárusnál olcsón juthatunk hozzá. A virágot mindig átlátszó edénybe ültessük, mert a légzőgyökerei fotoszintetizálnak, ha nem kapnak fényt, mert sötét agyagkaspóba tesszük, rövid időn belül elpusztul növényünk.

Az orchideák és broméliák ivarosan szaporíthatóak, de ehhez laboratóriumi feltételek szükségesek. Viszont ivartalan szaporítással is történhet, mégpedig sarjak leválasztásával, tőosztással. 

Két fő növekedési típusa van, egyik a monopodiális típus. Ennek jellemzője, hogy a hajtás fölfelé növekszik a legfelső csúcsrügyön, a levelek oldalt, a virágszálak pedig a levelek tövéből nőnek. A másik típus a szimpodiális növekedésű, amelynek főtengelyén évente fejlődik egy-egy áltengely, amelyeken új levelek és virágok nőnek. Álgumós vagy leveles hajtás lehet. Az egészséges gyökér a legfontosabb a növény életében. Ha a növény hajtása el is pusztul, a gyökere könnyen regenerálódik. Viszont ha a gyökér tönkrement, a növény menthetetlen. A növény virágoztatásához és fejlődéséhez fontos a tápanyag, nyomelemek jelenléte. Az orchidea-félék gyönyörűen virágoznak, ha a fejlődési szakaszokban a megfelelően változtatjuk a tápanyagok arányát. A növekedéshez nitrogénre, a virágképződéshez és fejlődéshez foszforra és káliumra van szüksége. Csak az egészséges növény szaporodik, így ez az elsődleges szempont növényük életébe.

Vágott virágként is páratlan, az ünnepi asztal kifinomult éke lehet, ballagási és esküvői csokorba, vázába hetekig (4-6 hétig) szemet gyönyörködtető látvány. Az egyik legtartósabb növény. Arra figyeljünk, hogy van olyan faj, ami nem alkalmas vágott virágnak, csak cserépbe, ilyen például a Miltonia orchidea. Hogy növényünk minél tovább szép legyen késsel a virágszár legvégét ferdén megvágjuk, egy másodpercre forrásban lévő vízbe mártjuk, majd 12-24 órára a fóliával letakart vázába helyezzük, megszívja magát vízzel, így tovább tartós és szép marad. Egy-két naponta cseréljük a vázában a vizet, a vízben káros mikrobák szaporodhatnak el, ajánlatos tartósítótablettát használni, ez tartalmaz konzerváló és fertőtlenítőszert, valamint szőlőcukrot is. 

Az Orchideaceae családba tartozik, jelenleg öt alcsaládja van.

1.Cypripedoideae alcsalád – 4 tribusa, nemzetsége van. Pl. kétporzós papucsajkú orchideák

2.Neottioideae alcsalád – 4 tribusa, nemzetsége van.

3.Orchidoidea alcsalád – 3 tribusa van.

4.Epidendroideae alcsalád – 3 tribusa és több tucat csoportja van.

5.Vandoideae alcsalád – 4 tribusa van.

 

Nem könnyű az orchideák tartása a lakásban, de mégis lehetséges, nincs alkalmatlan növény, csak alkalmatlan környezet. Igyekeznünk kell a növény számára a lehetőségeinkhez képest a maximális feltételeket és környezetet biztosítani.

 

Betegségek, kártevők közt szerepelnek a gombás megbetegedések (rothadás, levélfoltosság, szürkepenész), baktériumos megbetegedések, vírusos betegségek (cimbidium mozaik vírus, dohány mozaik vírus, odontoglosszum gyűrűsfoltosság vírus). Állati kártevők: atkák (takács- vagy szövőatkák,), rovarok (gyászszúnyogok, tripszek, levéltetvek, pajzstetvek, gyapjastetvek, bogárlárvák, ugróvillások, orchideadarázs, japán tücsök, hangyák, földi ászka, ezerlábúak), csigák (meztelencsiga, bozótcsiga, korongcsiga). Ezeken a kártevőkön kívül algák és gyomok is okozhatnak károkat növényünkben. Védekezés: mindenképp kérjük ki szakember tanácsát. A megfelelő vegyszerrel, védőfelszereléssel és egyéb óvintézkedések alkalmazásával történjen.

 

- A Rókafarkú orchideák (Aerides) Ázsia trópusi részéntől Japánig található nemzetség. Nagyobb termetűek, hosszan lelógó sokvirágú fürttel. Vágott virágnak nem alkalmas. Rnegeteg fényt kívánó melegházi faj. Sok léggyökeret növeszt. Szeretik a levegőt, a meleget, a szórt fényt. Virágzás idején a nagy páratartalmat. Nyáron nálunk jól érzik magukat a szabadban.

Az Aerides japonicum rövid törzsű, kicsi levelekkel, virágai bíborfoltos rózsaszínes, körülbelül 3 cm nagyságúak. Nyáron hosszan virágzik.

Az Aerides odoratum Indonéz eredetű, levelei igen hosszúak, akár 20 cm hosszúságúak. Nyáron vagy kora ősszel sokvirágú fürtöt nevel.  Virágai fehéres bíboran foltos, kellemesen erős illatúak.

- A Sarkantyús fehér csillagok (Angrecum) Afrika trópusi részén és Madagászkáron őshonosak. Körülbelül 200 fajt tartalmazó csoport. Virágaik színe fehér vagy sárgásfehér. Neve utal a páratlan szépségű csillag alakú virágaira és sarkantyújára. Meleg- és páraigényes. Kedveli a sok fényt. Vágott virágnak nem alkalmas, legfeljebb néhány napig őrzi meg szépségét. Egytengelyes növekedésűek. Az Angem. Eburneum Madagaszkárról származik. Törzsén körülbelül 40 cm nagyságú leveleket növeszt. Virága fürtös, ősszel nyílik. Virágai zöldes fehér, ajka hófehér, sarkantyúja lelóg. Az Angem. eichlerianum Nyugat-Afrika trópusi erdeiben él. Sok léggyökeret növeszt, levelei oldalt állnak. Ebből fejlődnek nyár végétől késő ősszel a virágok. Virágai csillagszerűek, hófehérek, kellemesen illatosak. Az Angem. sesqiupedale-t Madagaszkár csillagának is nevezik. Hatalmas virágai vannak, sok léggyökeret ereszt. Nagy edénybe ültessük, télen virágzik. Virágai fehér elefántcsontszerű ötágú csillagra emlékeztetnek. Különlegesen lelógó sarkantyúja fonalszerűen elkeskenyedik. Virága vanília illatú és néhány hétig virágzik.

- Az Ascocentrum a Vandával közeli rokon. Törpe, alacsony növésű. 6-9 fajtája ismeretes. Sok és nagy élénk színű virágokat nevel fürtökben. Gyönyörű látvány. 

- A Bifrenaria Brazíliában és Venezuelában honos. Vágott virágnak nem alkalmas. 12 faja van. Mérsékelt esetleg hidegházi közegben érzi jó magát, mégis tartsuk nyirkosan, hogy szépen virágozzék. A Bif. harrisoniae Brazília mohos szikláin él. Tavasszal bizarr sárgás virágot hoz. Illata kellemes. Páraigényes. Az átültetést rosszul tűri.

- A Jácintorchidea (Bletilla) talajtakaró orchidea a Távol-keletről. 6-10 fajtája van. A kereskedelemben egy fajtája terjedt el, mely alkalmas a lakásban ablakpárkányon tartásra. Kertbe is kiültethető, télen tőzeges lombbal takarjuk be, célszerű azonban télre bevinni. A Bletilla striata érdekessége, hogy jácintra emlékeztet, illata olyan, mint a rózsáé.

- A Brassavola szárgumóik vékonyak, leveleik kemény és húsosak. Virágaik csak fehér vagy zöldesfehér színűek. Rendkívül illatosak. Érdekessége, hogy a virágos fürt ajka csipkézett vagy tölcséres formájú. Jól tűrik a szárazságot. Szobában szépen tarthatjuk, nyáron a kertben is megélnek. Fényigényesek. Télen figyeljünk a megfelelő pihenési körülményeikre. A Brassavola digbyana érdekessége, hogy sötétzöld szárgumója oldalt nyomott mintás. Gyönyörűen, finoman csipkézett, zöldesfehér virágai körülbelül 10 cm átmérőjűek.

- A Brassia Közép- és Dél- Amerikában honos. A növény méretét tekintve közepesek. Bókoló virágfürje van. Sajátossága a pókszerű szirmaik, színeit tekintve viszont igen egyszerű. Könnyed tartása miatt a növénykedvelők kedvence. Közepesen párás környezetben érzi jól magát. Nyáron meleget, táplálék dús talajt, és bő öntözést kíván. A pihenési időszak rövid, száraz. Kellemesen illatos. Levegőigényességére az ültetésnél figyeljünk (laza talajjal). A Brassia brachiata-nak két levele van, virágszára is hosszú, melyen körülbelül 10 darab 30 cm átmérőjű virág nyílik. Gyönyörű látvány.  A Brassia verrucosa Venezuelában honos, ligetes tölgyerdőkben él. 8-16 virága nyílik egy növényen. Az erősebb, jól fejlettebb növény akár több virágszárat is hozhat. Színe sárgászöld, tövén zöldesbarna foltok vannak. Körülbelül 4-5 hétig virágzik. Az átültetés ideje egybeesik a virágzáséval, így csak óvatosan, mert könnyen megsínyli törődésünket. Hajlamos a kiszáradásra, ezért öntözzük, többször keveset. Meleg-, fény-, levegőigényes. A szabadban is tartható. Kezdőknek ajánljuk, mert ellenálló faj.

- A Mozgó ajkú orchideák (Bulbophyllum) a leggazdagabb nemzetség. Afrikában, Ázsiában elterjedtek. Vágott virágnak nem alkalmasak. Alacsony növésük és már-már furcsa virágzata miatt a botanikus kertek kedvelt sztárja. A Bulbophyllum lobbii közepes termetű, Jáva szigetéről származó faj. Levelei emlékeztetnek a nyelvre. Kellemes édes illata van.

- A Calante orchideák jellemzője a széles levél. Körülbelül 150 faj ismeretes, a növénykedvelők számára a lombhullatóak a legkedvezőbbek, mert tartásuk egyszerű. Tavasszal nyugodtan ültessük át természetes talajába, azaz tőzeges, mészköves talajba. A Calante vestia humuszos mészsziklákon nő. Leginkább télen virágzik. Szirmai szép fehérek. Gumóosztással szaporítjuk. Nem sok törődést igénylő növények egyike.

- A Boszorkány orchideák (Catasetum) melegigényesek és kedvelik a nyirkosságot. Léteznek köztük sziklalakók és talajlakók is. Nem különösebben szépek, viszont igen érdekesek, leginkább alakjukat tekintve. Érzékeny a gyökerük, óvatosan ültessük át laza közegbe évente.

- Az orchideák királynője, a Catleya. Formája, színe, illata rendkívüli. Virágzása azonban csak 1-2 hétig tart, szemben a többiekével, ami 4-7 hét. Közép- és Dél-Amerikában honos. 1000-2000 méteres folyóvölgyek mentén él. Az Egyenlítő párás, forró, sötét őserdeiben nem fordulnak elő. Negyven faja ismeretes. De a fajok és nemzetségek száma közt a hibridek száma akár több tízezer. Ezek közül néhány faj melegigényes, mérsékelt házi. Amire figyelnünk kell, hogy nyugalmi időszakban kisebb a hőigény, virágzása meghatározott. Egyes fajok az évi hajtás kifejlődésekor azonnal virágoznak, más fajok pedig hosszabb-rövidebb pihenés után. Pihenési idő alatt keveset öntözzük, viszont sok fényt és magas páratartalmat biztosítsunk növényünk számára. A nehézségek ellenére hibridjeit tarthatjuk ablakpárkányokon. A fiatal növényt évente, az idősebbet 2-3 évente ültessük át. Az átültetett növényeket két hétig ne öntözzük, csak permetezzük. A Catleya aclandiae brazíliai eredetű. Kistermetű, kétlevelű, nyáron termő. Zöldessárga, ibolyás barna foltokkal, lilásvörös elütő ajakkal. A Catleya aurantiaca aránylag szárazabb erdőszéleken honos, Közép-Amerikában. Kistermetű, kora őszi virágai narancssárgás pirosas, e csodálatossága miatt gyakran használják a hibrid egyik szülőjének. A Catleya bicolor brazíliai faj, nyár végén vagy késő ősszel virágzik, egy száron két 10 cm-es virágot hoz. Illata kellemes. Szirmai bronzos zöldek. A virág ajkai bíborvörösek. A Catleya bowringiana kétlevelű. Hondurasban és Guatemalában őshonos. A növény ősszel, szeptember és november közt virágzik. Rengeteg virágot hoz, melynek színe ibolyás rózsaszín vagy bíborlila, az ajka sötétebb, torok rész aranysárga. Szobai tartásra alkalmas. A Catleya dowiana Costa Rica és Kolumbia forró őserdeiben honos. Nyár végén, ősszel virágzik. A szirmok vörhenyes sárga, ajka széles, bíborlila, aranysárga erekkel. Nagyon melegigényes. A Catleya forbesii Brazília déli részén, fákon él, kistermetű, nyáron virágzik. A szirmok zöldessárga, az ajak halovány rózsaszín. Enyhén rózsaillatú. A Catleya guttata Dél-Brazíliában őshonos, novemberben virágzik. Egy száron sok virágot hoz, a szirmok zöldesek, pirosasan pontozottak. Ajka fehér, ibolyával tarkázott. Fényigényes, mérsékeltházi tartást igényel. A Catleya harrisoniae brazíliai eredetű, ősszel virágzik, a szirmok világos lilák, az ajak sötétebb, torka élénksárga. A Catleya intermedia Rio de Janeiro környékén jellegzetes kistermetű növény. Nyáron virágzik, de van köztük tavasszal virágzóak is. A szirmok eleinte hófehérek, majd rózsaszínes, aztán halványlilára változik. Az ajak háromosztatú, meleg ibolyaszínű, torka sárgás. A virág viaszos, kerek, porcelánszerű. A Catleya labiata 1818-ban került át elsőként Brazíliából Európába. Virágai feltűnően nagyok, lilás rózsaszínűek, az ajak széles, kárminpiros, széle hullámos, csipkézett, torka bíborlila. Ősszel, szeptemberben és karácsony környékén virágzik. A Catleya loddigesi brazíliai eredetű, kétlevelű növény. Ősszel virágzik, a virág torka sárga. A Catleya maxima Kolumbia, Peru, Ecuador 500-1500 m magas hegyein honos. Egylevelű, november és december közt virágzik, a virágok közepesen nagyok. Színük halovány rózsaszín, az ajak széle hullámos, a torok pirosan erezett, közepén sárga csíkkal. Ablakpárkányon is tartható. A Catleya trianae Kolumbiában honos. Karácsony után virágzik. Lila színű virágot hoz. Gyönyörű látvány.

- A Cirrhopetalum orchideák a trópusi övezetek növényei. Törpe, fán lakik, kúszószárú növény. Nyirkosan érzik jól magukat. 80 fajából kevés terjedt el. A Cirrhopetalum fascinator Dél-Kínában és Vietnámban honos. Ősszel virágzik. Egyetlen zöld alapon piros pettyes virágot hoz, de az 20 cm hosszú, belőle farokszerű oldalszirmok nyúlnak. A Cirrhopetalum makoyanom Indiából származó, télen virágzó gyakori és kedvelt faj. Több virágszárat hoz, mindegyiken karcsú, sárgás vörösesbarnán pettyezett virág nyílik. A Cirrhopetalum medusae az Indonéz-szigetvilágban honos, ősszel virágzik. A virágszár tetején halovány sárga virág nyílik. A Cirrhopetalum ornatissumum dél-kínai, kelet-himalájai faj. A tél közepén virágzik, 3-5 sárgás piros, csíkos virágot hoz, melynek szirma küllőszerű, kinyúló. 

- A Coelogyne orchidea Délkelet-Ázsiában élő növény. Körülbelül 150 faja létezik. Sok közülük kicsi és jelentéktelen. Ami említésre méltó, az a Himalája keleti lejtőin, szikláin él. Virágzásukban téli és nyári ritmusuk van. Vágott virágnak alkalmatlan. A virágok színe fehér, sárga vagy barna. Szeretik a növénykedvelők és a botanikus kertek ékei is egyben. A Coelogyne cristata 1500-3000 m magasan él, mérsékelt hideg helyen. Január és április közt virágzik. Virágai hófehér színűek, ajka sárga. 3-4 hétig virágzik, de ha levágjuk, akkor 2-3 nap alatt ellankad. Illata kellemes. Ezt a fajtát áprilistól októberig, a fagyokig is tarthatjuk a szabadban, teraszon. Szereti a sok fényt, de a nyári tűző napot nem kedveli. A Coelogyne flaccida 1000-2000 m magasan honos, szereti a meleget. Széles cserépbe ültessük, a virágjai csillagszerű fehér, ajkán három fésűvel. Tavasszal virágzik, mely körülbelül 4 hétig tart. A Coelogyne fimbriata Dél-Kínából származik, kétlevelű növény. Egy száron 1-2 virágot hoz, zöldessárga színűek, az ajak barnán rajzolt. Nyáron virágzik. A Coelogyne ovalis himalájai faj, mely nyáron virágzik. Hideg- és mérsékeltházi körülmények közt ablakban is tartható. A Coelogyne massangeana mérsékeltházi. Nagyon igénytelen, nem érzékeny, kezdőknek ideális. Szobaorchideának kiválóan alkalmas, mert bírja a szoba hőmérsékletét. A virága fürtszerű, sokvirágú lelógó, szirmai krémszínű vagy fehéres, az ajak sárga eres, barna fehér fésűkkel díszített. Többnyire nyáron virágzik. Szereti a félárnyékot, a levegőt, a légmozgást. Párakedvelő is.

- A Cycnoches orchideák hattyúnyakúak. A hímjellegűek a szebbek. Körülbelül 20 faja van, Amerikában és az Amazonas folyó mentén honos. Állandó meleget igényel és a pihenési időre figyelnünk kell, mert kényes fajta. A Cycnoches chlorochilon nagy virágúak, levelei télen lehullik, hím- és nővirágúak. Színe sárgászöld, az ajak mélyén sötét folttal, mely messzire kinyúló, hattyúnyakszerűen. Késő tavasszal virágzik Venezuelában.

- A Cymbidium Délkelet-Ázsia, Kelet-India, Burma és Vietnám északi magas hegyvidéki folyóvölgyei, ahol az éjszakák hűvösek, a klíma hideg. Ebbe a csoportba vannak olyan fajták, akik más-más klímában szeretnek élni. Virágoztatásukhoz sok fényre, levegőre, hűvösségre van szüksége, a bimbó fejlődéséhez őszi lehűlésre. A keresztezésekkel rengeteg sokszínű és formájú virágokat értek el, ezek vágott virágnak kitűnőek, így ez a fajta nagyon közkedvelt. Kora ősztől késő tavaszig virágzik. Hűvös virágablakba ajánljuk. Reggel bőségesen öntözzük! Kártevője kevés van, de a vírusfertőzések nagyon veszélyeztetik. Csigák, takácsatkák az ellenségei. A Cymbidium aloifolium levelei lekerekedőek, virágfürtje lelógó. A melegházi körülményeket kedveli, nyáron virágzik. Szirmai sárgásak, hosszanti irányba rozsdabarna csíkkal, az ajak bíborosan erezett. Vágott virágnak nem alkalmas, de ablakba ajánljuk. A Cymbidium eburneum Himalája, Thaiföld, Burma, Nepál magas hegyeiben él. Késő tavasszal virágzik, nagyon mutatós. Szirmai elefántcsontfehér, ajka sárgás. Csodás orgonaillata van. A Cymbidium giganteum a magas hegyeken él. Korhadó fákon nagy virágokat hoz, a szirmok sárgászöldek, hosszában bíborbarna csíkokkal. Az ajak fehér, szélén sötétvörös folttal. Illatos.

A Cymbidium insigne annami-vietnami talajtakaró orchidea. 1500 m magas hegyeken él. Levelei keskenyek, de hosszúak. Kora tavasszal virágzik. 10 halvány rózsaszín, pirosan erezett, egyenként 10 cm nagyságú virágokat hoz.

A Cymbidium lowianum a távoli burmai hegyekben él. Gyors növekedésű, levelei 70-80 cm nagyságúak, gyönyörűen kecsesek, karcsúak. Rendkívül gazdagon és sokat virágzik, melyek tartósak. Egy virágszáron 25 virágot is nevel. A virágok mérete nem túl nagy, banánszínűek, zöldessárga, az ajak széles és téglapiros. Karácsony körül virágzik. Egyes egyedei júniusban.

A Cymbidium pumillum hazája Kína, de körülbelül egy azon ideje Japánban is termesztik. A növény nem túl magas, virágja vörösbarna, barnán pontozott, az ajak fehér. A miniatűr változat egyik szülője. Érdekessége, hogy szülőföldjén nagyon kedvelt fajnak számít, míg Európában a XX. század közepéig ismeretlen volt. Mérsékeltházi igényű.

- A Cyripedium orchideák télállóak. Talajlakók, föld alatt húzódó rizómájuk van. Leveleik szőrösek, ráncosak, és a virág szárakon is van levelük. Körülbelül 45 fajtájuk él Amerikától Mexikóig a mérsékelt éghajlati övben. 2000-3000 m magasságon élnek. Tőosztással szaporíthatjuk. Cserépben vagy szabadban is kitűnően tartható. A Cyripedium calceolus olyan fajta orchidea, mely sok helyen megtalálható. Nálunk rigópohár és boldogasszony papucsaként ismerjük. Ma már csak Sopron környékén, a virágos tölgyesben található szabadon, védett növényként tartjuk nyilván. A levelek közül nyáron hosszan kinyúlik a szára, melyen két virág nő. A virág sötétbarna, szirma erősen csavarodott, a zászló is enyhén csavart, az alsó szinte nem is látszó külső szirom felett papucsajka világossárga, kiugró. Nyirkos, meleg, levegős talajt igényel. A Cyripedium reginae a leggyönyörtelibb színű orchidea. Levele puha, könnyen szaporodik. A meszes talajt nem kedveli. Virágai gyöngyfehérek, az ajak nyílása rózsaszín vagy vérvörös. Csigáktól védjük.

- A Dendrobium orchideák rendkívül népesek. Ausztráliától Dél-Kínáig elterjedt és honos. Életmódjuk, tartásuk szempontjából kétfelé oszthatjuk őket, az egyik a melegkedvelők (Dendrobium phalaenopsis). Hosszú fürtű virágai gyönyörűek, lombtartóak. Télen és nyáron is kedvelik a forróságot, fényt. A másik csoportjába (Dendrobium nobile) tartoznak a magashegyek lombhullató képviselőik. Nyáron meleget, nedvességet, télen virágzás előtt fényt, száraz tartást igényel. Változatos színű virágaik vannak, melyek lassan fejlődnek.

- Az érdekes virágú Catleya alkatú jó szobanövény (Encyclia). Észak-Amerikától Brazíliáig honos, leginkább a hegyvidéken. Körülbelül 100 faja van. A virágok közepes méretűek, de van köztük igen szép, bizarr virágúak. Vágott virágnak nem alkalmas. Az Encyclia baculus leginkább Közép-Amerika tölgyfáin él. Megtalálható még ligetes, nyirkos erdőkben, ott ahol a tél alig csapadékos. Virágja porcelánfehér, szirmai csillag alakúak, az ajak a csúcson kiszélesedik, vörösesbarnás, küllősen csíkozott. A félárnyékos helyet kedveli, szereti a légmozgást. Öntözzük és permetezzük is, a párásítás miatt. Az Encyclia ciliare jól viseli a szélsőséges viszonyokat. Laza virágfürtben, pókszerű virágai nyílnak, melyek roppant különlegesnek számítanak. A szirmok zöldessárgák, az ajak háromlebenyes, közepe karcsú, a két oldalsó finoman csipkézett. Illatos, három hétnél is tovább csodásan virágzik. Világos helyen tartsuk, nyáron öntözzük bőségesen, viszonylag magas páratartalmat biztosítsunk neki.

- Az Epidendrum orchidea nyurga, tartósan nyíló fürtös virág. Körülbelül 800 faja rendkívül változatos, Mexikótól Argentínáig őshonos. Nem ritka a méteres növény, sok virágot hoz, rendkívül sokáig, akár háromnegyed évig is virágzik. Vágott virágként csodás. Sok sarjat foghatunk a szárgumó oldalából. Hawaii-on vágott virágnak tömegesen termesztik. Az Epidendrum paniculatum elterjedési területe Mexikótól Argentínáig. Virágfürtjei bókolóak, sok virággal, rózsáslila színűek, az ajak sárga foltos.

- Az Eria ochideáknak több mint 600 faja létezik. Több rekeszes szárgumója van, virágfürtje hosszú, felálló vagy lehajló. Kellemes külsejű növény. Amatőröknek is ajánljuk, igénytelen. Az Eria barbarossa melegházi faj, szára szőrös, csüngő, lándzsa alakú, szőrösek a levelei is a fonákon. Tövéből ősszel 8-10 fehér, rózsaszín virágot hoz. 

- A Gongora orchideák neotrópusi nemzetség. A szárgumók barázdásak, a virágok különleges formájúak, a lelógó szárról visszafelé, felfelé fordulnak az ajkak. Vágott virágnak nem alkalmas. Kellemesen illatos. Bőségesen, de rövid ideig virágzik. Szép látvány. A Gongora galeata virágja barnássárga, a szirmok tojásdad nagyságúak, tányérosak. Illatos. Párásítsunk neki! 

- Az ékszerorchideák kistermetűek, talajlakóak. Közép-Amerika forró őserdeiben honos. Levélzetük bársonyos, virágzatuk nem túl jelentős. Fehérek a virágai. Figyeljünk arra, hogy öntöző vízre érzékeny, fogjunk fel esővizet, ez a legjobb. Szinte minden növénynél ez igaz, és a pénztárcánknak is kedvez. A kártevői a csigák, minden részüket megrágják, óvjuk ellenük őket. Nagyon-nagyon magas páratartalmat igényel. Ezek a legkisebb fényigényű orchideák. Ne ültessük át, mert nem szeretik, rosszul viselik az átültetést. Gondosan válasszunk ezért neki helyet. Az Anoectochilus albolineatus levele sötétbíbor, aranyfoltos. Egyike a legszebbeknek, viszont nagyon kényes, ritka is. Azoknak ajánljuk, akik jártasak az orchideák terén, kihívásnak minősül a szép növény megtartása. Látványa viszont megéri a nehézségek leküzdését.

- A Karcsóvirágú királykisasszonyoknak (Laelia) körülbelül 70 faja létezik. Dél-Amerikából származnak, de nem az Egyenlítő mentéről, mert a forróságot annyira nem díjazzák. Sok fényt kívánnak és nem páraigényesek. Virágaik kicsik, szirmaik keskenyek, nem olyan mutatósak. Vágott virágnak nem alkalmasak. Előnyük, hogy kicsik és könnyű őket gondozni.  A Laelia anceps. Mexikóban 1000-2000 m magasan él. A virágszíne sokrétű, a fehértől a bíboribolyáig minden változat megtalálható. A növény kistermetű, kúszva növekszik. A gyökérzete a tartós nedvességet nem szereti. Késő ősszel virágzik.

- A Háromszírmú szépségek (Lycaste) a hegyekben honosak, az Andokban. Talajközeliek. Félepifitaként élnek. Szárgumóik tojás alakúak, szorosan egymás mellett vannak. Levelei puhák, gyűrt erezetűek. Illatos és hosszan nyíló virágok. Értékes. Vágott virágnak csak kevés fajtája alkalmas. Kezdőknek ajánljuk, könnyed kezelésével sok örömet csalhat arcunkra. Nem túl melegigényesek, tőzeges orchideaföldbe jól érzi magát, melynek a beszerzése ma már nem okoz gondot, bármelyik virágárusnál megvásárolhatjuk viszonylag olcsón. A Lycaste aromatica hegyekben 1500 m magasan él Mexikóban, Hondurasban, Guatemalaban. A szárgumók bordázottak, levelei durván erezettek. Citromsárga, fahéj illatú különleges virágai vannak, ajka narancsosan pontozott. 1-2 hétig virágzik.

- A Háromcsúcsos tölcsérvirágú bohócok (Masdevallia) az Andokban élnek. 300-nál is több faja van, különösn kistermetű, szárgumó nélküli orchideák. Egy szár tövéből egy röviden nyíló virág nyílik. A három külső szirom úgy nőtt össze, hogy három hosszú csúcsú tölcsért alkot. Sárkányálarcra emlékeztet. Tartása nem egyszerű, a magashegyi időjárást kell neki biztosítani, ezt pedig nyáron Európában elég nehézkes. Hidegházi tartás mellett azonban hálás növénynek számít. Roppant érdekes, különleges látvány. A Masdevallia coccinea Kolumbia 3000 m magas szikláin él. Hosszú szárán, nagy és változatos formájú és színű virág nyílik tavasszal. A három szirom nyúlványos, mely a nemzetségre nem jellemző. A színe a paprikapirostól a skarlátvörösig bármilyen lehet.

- A Sáslevelű epifiták rövid szárral és szép virággal (Maxillaria). Amerika trópusain 300 faja él. Kúszógyökerük van. Némelyiküknek van szárgumója, némelyiknek nincs. Legtöbbjük nagyon alkalmazkodó, így könnyen tarthatjuk, legkedvesebb számára a mérsékeltházi körülmény. Tehát biztosítsuk számára a fényt, levegőt, nedvességet, és a megfelelő pihenőidőt. A virág szára rövid, egy száron egy karmoló kézre emlékeztető színes tarka vágásra nem alkalmas virágot nevel. Egy tőből több virágszár fejlődik. Fajtái közül kiemelni szinte egyiket sem érdemes, mert tulajdonképpen mindnek ezek a jellemzői.

- A Árvácskavirágú orchideák (Miltonia) az Andok hegyeiben élnek. Körülbelül 20 fajtája ismert. Tartásuk nehéz, mert kényesek, néhány brazíliai faja szép, kedveli a meleget és alkalmas a szobai tartása. A szárgumó aljából fejlődnek a virágok, színesek a szirmok. Vágott virágnak nem alkalmas, míg a növényen tartósnak bizonyul. A nemesítésben nagyon fontos szerepük van, a hibridek alkalmasak szobai, vágott virágnak is. A Miltonia spectabilis a legnépszerűbb virág a kereskedelemben. Nagyon elterjedt. Szárgumói tojás alakúak, levelei keskenyek és hosszúak, a nyár végén krémfehér, tövénél rózsaszínes virágot hoz. Ajka bíborlila, barnásvörös, szélén világos, fehéres rózsasín, az ajak vastagon erezett.

- A virághercegnők és tigrisorchideák (Odontoglossum és Rossioglossum) Közép- és Dél-Amerika magas hegyein honos. Körülbelül 300 faja van. Ezeknek a hibridjei páratlanul szépek és könnyű gondozni őket. A csoportra jellemző a tojásdad nagyságú, magas szárgumó, csúcsán egy-két levél van, virágzata fürt, nem túl sok, de annál mutatósabbak. Fehér, sárga, barna csíkosa vagy tarkák. Csigáktól óvjuk a gyökereket és a virágot is. A tigrisorchideáknak sárga alapon vörösbarnán keresztcsíkos szirmaik vannak.

- A Sárga pillefelhőnek (Oncidium) körülbelül 800 faja van. Sok közülük szobai körülmények közt is kaphatók. Néhány közülük törpe, akadnak fél méternél hosszabbak, sok léggyökeret eresztő fajok is. Virágai hosszúszárúak, elágazó fürtű, kis lepkeszerű virágok. Színük sárga, barnásvörös rajzolattal és pontokkal díszítve. Az ajak háromlebenyes. Szobában keleti vagy nyugati fekvésű ablakban tartsuk. Jól fejlett szárgumóval rendelkeznek, egy-két levéllel. Az Oncidium flexuosum uruguayi fajták közé tartozik. Ajánlott fa mellé ültetni, tenni, hogy felkúszhasson rá, hiszen a rizómája kúszó. Mivel télen célszerű a szobába pihentetni, ezért legegyszerűbb mellé mobil, mozgatható karót rögzíteni. Nyáron szereti a sok fényt, a szélsőséges éghajlati körülményeket is jól tűri. Virága kicsi, csodás külsejű, élénksárga, barnás foltokkal, az ajak aranysárga és citromsárga közt változik. Sok léggyökeret növeszt. Az Oncidium kramerianum gyönyörű és közkedvelt lepkeorchidea. Levelei sötétzöldek vörösbarna foltokkal. Szirmai csavarodóak, barnás, oldalsó szirmai pedig aranysárgák. Az ajak sötétsárga, szélén barnás foltokkal. Különlegessége, hogy egyazon virágszárcsúcson egymás után néhány héttel már fejlődik is a következő bimbó. Szorosan egymás felett rengeteg virágot hoz. Viszonylag fényigényes, leginkább közepes vagy annál melegebb körülményeket biztosítsunk neki. Pihenési időre nem igazán van szüksége. A virágkedvelők egyik gyöngye, mert könnyen tartható, hálás, mutatós növény. Az egyetlen ellensége a virágon a vízcseppek, melyek rothadást indíthatnak meg. Ajánlott óvatosan locsolni, kerülve a permet utáni vízmegmaradást. Az Oncidium varicosum egyike a legkedveltebbnek, aránylag kistermetű, mégis nagy virágot hoz és szép számmal. Vágott virágnak kitűnő. A szirmok zöldessárgák, barna pöttyökkel, hatalmas ajakkal, mely sárga. Az év vége felé virágzik. A nedves és száraz körülmények közt könnyen rothad, így erre ügyelnünk kell.

- A Vénuszpapucsok (Paphiopedilum) rendkívül hálás növények. Tartós, így vágott virágnak alkalmas. Szaporításuk nagyon nehéz, ezért a kereskedelmi forgalomban is drágán beszerezhető. Ajánljuk profiknak, hiszen kihívás a megtartásuk. Közönségesebb fajokat viszonylag olcsón is beszerezhetünk, de az igazán értékes hibridek ritkák és drágák. A Himalája környékén honos. A virágok szorosan egymás mellett fejlődnek, a legtöbb fajuk egyvirágú. Az ajak papucs alakú, hasonlít valamiféle rovarfogó csapdára. Tartásuk könnyed, ezért kedvelt fajnak számít. Talajlakóak. A mohás talajba erős gyökerekkel kapaszkodik. Levegőigényes. Nincs igazi pihenő időszakuk. Fényigényük alacsony. Fontos az eredeti faj tartási körülményeinek ismerete, mert könnyedén elpusztul a növény. Árnyékos, párás helyen él. Télen viszont magas a fényigényük. Nagyon fontos vágott virágoknak számít. A Paphiopedilum fairrieanum 1000-2000 m magas hegyeken él a Himalájában. Talajlakó. Szereti a világos és levegős helyeket, nyáron a szabadba, télen ablakpárkányokon tarthatjuk. Talaja legyen meszes, ellentétben a többivel. Ősz végén virágzik. Virága kicsi, mégis bámulatra méltó. Ibolyás csíkok díszítik a virágot, melynek az alapja fehér.

- A Phaius orchideák talajlakóak, viszonylag nagyméretűek a virágaik. Virágzatuk fürtös. Nyáron a félárnyékos helyet kedvelik. Trágyázzuk, ősszel és tavasszal így sokkal szebb virág fejlődik. A Phaius callosus erdőbéli hegyeken él. Sárgásbarna virága nem túl kicsi, az ajak bíborszínű. Körülbelül 70 cm nagyságúra nő.

- A Fürtös lepkeorchideák (Phalaenopsis) virágszára rendkívül erős.  Vágott virágként, csokrokba alkalmas és páratlan látvány. Tömeges termelése jelentős. Tartós, több hónapig is virágzik, ezért közkedvelt fajjal állunk szembe. Szárgumójuk nincs. Kevés levéllel rendelkeznek. Hibridjeik lehetnek csíkosak, pontozottak, foltosak és szinte minden színben előfordulnak. Szobanövényként is strapabíró. Talajuk legyen laza szerkezetű. Naponta öntözhetőek, kedvelik a nyirkos talajt. A tűző naptól kíméljük virágainkat, nehogy a levelei megégjenek. A Phalaenopsis amabilis Indonéziában honos. VirágJuk csodás hófehér, lepkeszerű. Az ajakon pirosas csíkok jelennek meg. Érdekessége, hogy hazájában tisztelik, akárcsak a szent állatokat. Ősszel és télen virágzik, a hibridek ettől eltérhetnek.

- A Szakállas papucsorchideák (Phragmipedium) aljnövényzeti virágok. Vágott virágnak nem alkalmasak, mert csak 1-2 hétig nyílik, de addig sokat és szépet hoznak. A növénykedvelők és gyűjtőknek ajánljuk, hogy trópusi éghajlatot biztosítsanak a számukra. Talajlakóak, de még a sziklák oldalán is megélnek. A Phragmipedium schlimii érdekessége, hogy virágai néhány hét eltéréssel újra és újra nyílnak. Kellemes élmény ez az állandó virágos fajta. Kedvelt faj.

- A Pleione orchideák télre elhullajtják a leveleiket, visszahúzódnak. Pici növények, bársonyos levelekkel. Viszonylag nagy virágjuknak érdekesen csipkézett az ajkuk. Kezdőknek is ajánljuk, mert tartásuk nem túl nehéz. Tápoldattal segíthetjük a növekedésüket. A Pleione maculata körülbelül 1500 m magasan él a Himalájában. Ősszel várhatjuk virágjait, hibridjeinek a virágzási ideje eltolódhat. Virága közepes nagyságú, fehér, lilás csíkokkal. Az ajak sárga, bíboros csíkokkal díszített.

- A Pleurothallis orchideák kicsi méretük miatt kedvelt. Leginkább az amatőrök körében, mert tartása nem igényel szakmai tudást, a profik közt annyira nem kedvelt, néha oly aprók a virágaik. Félárnyékos helyeket kedvelik, nincs szükségük pihenési időre, nyirkosan tartsuk. Ne nagyon ültessük át, mert nem kedveli a helyváltoztatást, mi több, meg is viseli a virágot, akár hosszabb időre is. Több száz fajuk ismeretes, és a hibridek száma ennek a sokszorosai.

- A Piros törpe epifiták (Sophronitis) 1000-2000 m magasan élnek Brazíliában. 7 fajtája van, ezek törpeorchideák, ezért nagyon kedveltek a gyűjtők körében. Szárgumóik kövérkések. Levelük néhány centiméter, sűrű, kis helyet foglalnak el. A végálló fürtön 1-6 formás virág nyílik, egyforma szirmok, melyek körben helyezkednek el. Színük élénk, pirosibolyás, rózsaszín és a vérpiros között változik. A virág a növény méreteihez képest nagynak számít. A Sophronitis cernua fényigényes. Kisméretű. Ősszel virágzik, könnyen nevelhető. Rövid szárú fürtön 2-4 virágot nevel, mely cinóberpiros virágot nevel, az ajak torka narancssárga. 

- Az Ökörfejvirág orchideák (Stanhopea) érdekessége, hogy jól alkalmazkodnak az időjárási viszonyokhoz, amatőröknek ajánljuk, mert igénytelen, mégis remek külsővel rendelkeznek. Tavasszal és nyáron fejlődik virága, illatosak, viaszosak, csúcsos szirmú, tarkázott szélűek. Kedvelik a félárnyékot is. Rövid ideig tart a virágzás, de a leveleik erezett lemezű, széles formás, tartós levelek, mely szintén díszessé teszi a növényt. Több mint 50 fajuk ismeretes. Állatfejekre emlékeztetnek a virágaik. A virágaik érdekessége, hogy minden esetben lefelé tör magának utat, ha nem sikerül, akkor elpusztul a növényünk. Keleti vagy nyugati fekvésű abakba helyezzük otthonunkban. Magas páratartalom mellett, enyhén nedves körülmények közt teleltessük. Nyáron bőségesen öntözzük. Csak akkor ültessük át, ha nagyon muszáj, gyökereinek nem használ a bolygatás. Szárgumóval szaporítható. A Stanhopea devoniensis mexikói faj. A nyár közepétől virágzik. Virágai szépek, illatosak, viszonylag nagyok, de kevés, sárga alapon piros foltos.

- A Trichopilia Közép- és Dél-Amerikában honos. Körülbelül 30 faja van. Ezek fán laknak. Kisebb növények, de nagyon illatosak, érdekesek a virágaik, zacskószerű ajakkal. Világos helyen szobában kitűnően megél. Vágott virágnak alkalmatlan, de kezdőknek ajánljuk, mert könnyed tartása mellett sokáig szépek. A Trichopilia tortilis virága rendkívül különleges. Csavarra emlékeztetve csavarodottak a szirmok, hosszan kiállnak. Az ajak hullámos és fehér.

- A Vanda orchideák levelei egymás mellett helyezkednek el legyezőszerűen, kicsit összehajlóan. Epifiták. Sok léggyökerük van. Vágott virágnak alkalmasak, virágjaik szemet gyönyörködtető látvány. Hawaiion tömegesen termesztik. Érdekessége, hogy a turisták nyakába ebből a virágból kötnek koszorút. A Vanda coerulea hazája a Himalája. Többnyire fákon élnek. A virágok színe a kék minden árnyalatában pompáznak. Ősszel virágzik. Sok léggyökeret növeszt. Laza szerkezetű talajba jól érzi magát. Az ültetést annyira nem kedveli. Fényigényes. 5-7 hétig virágzik, vágott virágként 2-3 hétig marad szép.

- A kúszóorchideák (Vanilla) érdekessége, hogy termésük fontosabb, mint fehér virágja, mert illata és aromája fontos fűszer. Az egyetlen olyan orchidea, melyet nem virágának szépségéért termesztünk, hanem célja gazdasági. Az Egyenlítő környékén fordulnak elő, tengerszint magasságában. Kúszó, sok léggyökeret növeszt. Több mint 100 fajtája ismert. Csupán két fajtáját termesztik a terméséért. A Vanilla planifolia amerikai faj. Szárított termése világszerte híres fűszer. Nyáron virágzik. Egy száron 5-15 virág nyílik, világossárga vagy sárgászöld színű virágai vannak, melyek egymás után nyílnak. Érdekessége, hogy a virágnak illata nincsen, a termésekben képződik a vanillin. A tömegtermesztés miatt a rovaroknak besegítenek az asszonyok és gyerekek a beporzásban, melyet kézzel végeznek el. A Vanillin pomona érdekessége, hogy hatvirágú fürtben nagyobb sárgás virágok nyílnak, az ajak belül citromsárga. A termése a vanillin mellett kevésbé kellemes vanillont is tartalmaz, amelyet az illatszergyártásban is használnak.

- A Zygopetalum orchideák körülbelül 20 faja ismeretes. Szárgumójuk csak egy tojásszerűen kiszélesedett szárköz. Innen nő ki a virágszár, 2-10 érdekes, jellegzetes virágot nevel. A szirmok tarkák, egyformák. Az ajak kiszélesedik, szakállra emlékeztet. Kellemesen erős illatuk van. A Zygopetalum crinitum brazilíai faj. Késő ősztől újévig virágzik. A tojásdad szárgumón 2-3 hosszú levél fejlődik. A virágszára a levelek fölé nyúlik. Viszonylag nagy és illatos virágokat hoz. A virág sárgászöld alapon fehér és kékibolyás csíkokkal, barnás foltokkal tarkított. Az ajak sárga.